Nehezen indult a nap. Leó tegnap nem aludt délután és ilyenkor nagyhalál van, annyira nyűgös. Mióta az ovi megkezdődött, megint nagyon nehezen alszik el, tök mindegy mennyire fáradt, sírdogál, hogy le akar csukódni a szeme, de Ő nem akarja... és persze hogy nem akarja, mert fél. Fél, hogy rosszat álmodik, illetve ilyenkor előjönnek a szorongások, amik mostanában elég erősek. Az oviban ugyanis van egy nagyon beteg gyerek, (róla nem akarok írni) akinek halálfélelme van... Lelkileg nagyon megterheli az óvónőket is, iszonyú nehéz helyzet, én nem is tudom, hogyan lehet ezt jól kezelni az óvónőknek. Mindenesetre Leó a kis érzékeny lelkével azonnal levette a lényeget... Annak örülök, hogy legalább elmondta nekem, ha nem is egyszerre. De ettől még nem tudok segíteni neki, tanácstalan vagyok és persze engem is felkavar a dolog. No és az ilyen reggeleken pedig türelmetlen és kiabálós. De legalább békében váltunk el... Félek, mi lesz, ha kórházban leszek, nem fogja tudni senki elaltatni Leót délután és az maga lesz a katasztrófa...
Persze bizonyára kissé túlzás azt gondolnom, hogy nélkülem megáll itthon az élet... :) Nem ártana ezt is elengednem, hogy csak Loriné legyek most egy kicsit... :)
Hát akkor jöjjenek a tegnap délutáni fagyizni menős kézenfogós képek, hadd örvendezzen egy kicsit a szívem... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése