Tejecske

A napokban Leó nyűgösen ébredt és "tejecskét" követelt. Mondtam, hogy menjünk, öntök neki, de Ő csak hajtogatta, nem, nem, tejecske. Nem nagyon értettem, mert ha cicit kér, eddig mindig "cici-nyam-nyam" volt a megnevezés, ha meg tejet, akkor miért nem jön... Végre kibökte, "tejecskét ciciből". Édes kicsi bogaram, kicsit megszakadt a szívem, sosem gondoltam volna (vagy legalábbis egy jó ideje már nem gondoltam:), hogy nem lesz, vagy nem lesz jó neki, ami van. Végül persze kiegyeztünk egy kis gyümölcslében, ami mióta megfázott, az új favorit. :) Aztán este valami egészen meglepő dolog történt, ami azóta az esti szett szerves részévé vált. Egy kiadós vacsora után (két virsli, két szelet kenyér, két bögre tej, némi gyümölcslé és keksz) elfogyasztása után megfürödtünk, pizsamába bújt, majd villanyoltás előtt közli, gyümölcslevet és tejet szeretne inni. Hát legyen, ebben a sorrendben felszolgáltam neki, Ő ragaszkodott hozzá, hogy a cicizős fotelban fogyassza el ezeket. A tejet szürcsölte, mikor elakadt a lélegzetem. Néhány korty után ugyanis a bögrét leengedve, másik kezét a szájához emelte összezárt ujjakkal (mintha az lenne a cici) és közben cuppogott hozzá a szájával néhányat, majd újra kortyolt hármat-négyet és újra cuppogott egy kicsit, majd újra kortyolt... és így tovább, egészen addig, míg jó másfél bögre tejet el nem fogyasztott. Mindezt pedig olyan átéléssel az arcán, hogy kétségem sem volt afelől, hogy most Ő cicizik, vagy legalábbis cicit-pótol. :) kicsit sírtam is, mosolyogtam is magamban, mert olyan megható, ahogy búcsúzik, ahogy nem ereszt, csak nagyon lassan és közben az Ő kis kreatív módján próbálja kitölteni az űrt... Az igazi cici azért még mindig szereplője az elalvásnak, mint utolsó esélyem és legfőbb szövetségesem, hogy befejezzük az altatás nevű néha végeláthatatlan műveletet. :)