Jaj

Jaj nekünk, Leó megkezdte hátsó őrlői növesztgetését. Legalábbis erre utal a nyáltenger, az étvágytalanság és az alvás idejére eső nyugtalanság. Tegnap 3 óra 40 kor volt reggel mifelénk. Szegényem ilyenkor felül az ágyon és mutat kifelé. Menjünk. És megyünk. Fölveszem az ölembe és járkálunk a sötét lakásban le-föl. Néha lerogyok a kanapéra, kap cicit, de pár perc múlva újra mutatja az utat. Ha nem megyek vele, keservesen sír. Így aztán megyek, persze, hogy megyek, mindent megteszek, csak aludjon már végre. De nem alszik, pedig álmos. Ami elképesztő volt tegnap, hogy egy ilyen (neki) 5 és fél órát alvással töltött éjszaka után délután egykor altattam volna, de volt ereje megismételni az éjszakai sétáljunk-kört. Végül Fél háromkor, az asztalnál ülve csukódott le a szeme, mire bevittem az ágyba, de még akkor is felsírt, utolsó erejével még mutatott az ajtóra... Remélem gyorsan kinő még az a maradék négy őrlő...