"Szomorú vagyok." (Apa írása)

Leóval Dunaalmáson jártunk kettesben tegnap, ahol mindig nagyon jól érezzük magunkat. Este a hazaindulásnál Leó csendben ült az autóban, majd annyit mondott:
-          Apa én nagyon szomorú vagyok.
-          Miért vagy szomorú? - kérdeztem.
-          Azért vagyok szomorú, mert haza kell menni Dunaalmásról. És egy másik dolog miatt is szomorú vagyok, de azt nem tudom elmondani.
Akkor odahajoltam hozzá, és próbáltam beszéltetni..
-          Tudom, hogy miért vagyok szomorú, de nem tudom elmondani. – ismételte végül.
Ennél tovább nem jutottunk.

Ma az esti játékból hazajövet megint kettesben maradtunk és megkérdeztem tőle, hogy szomorú-e még.

Ugyanazon a csendes, elgondolkodó hangon válaszolt:

-          Igen, még szomorú vagyok. Szeretném elmondani, de nem tudom.
-          És milyen szó jut eszedbe erről a szomorúságról?
Pár csendes lépés után ennyit mondott:
-          Lehel sír.
-          És az rossz Neked, ha sír?
-          Nem szeretem, ha Lehel sír. Én akkor el akarok menni. Le a lépcsőn, el a játszótérre és még messzebb.
-          És mikor te sírsz?
-      Akkor Lehel menjen el.
-          És ha nevet Lehel?
-          Azt szeretem.