Kornél

A történet ott kezdődik, hogy Lehel négy hónapos lett és még mindig nem nyúlt háton fekve sem a tárgyakért, bár a kezeit már jó ideje nézegette. Ráadásul volt ez a szem mizéria, illetve, hogy én néha láttam egy kis aszimmetriát az oldalhasználatában. Így aztán bejelentkeztünk Kornélhoz és a Gézengúzhoz is egy kivizsgálásra, mert ha vinni kell rendszeresen és egyeznek a vélemények, inkább utóbbi helyre hordtam volna a közelsége miatt... A Gézengúznál megvizsgálta egy neurológus és alapvetően mindent rendben talált, minimális aszimmetriát ugyan érzékelt, bár ezt az egyik vizsgálat a jobb, a másik a bal oldalon jelezte... (?) Majd végül ráírták a papírra, hogy nyaki és vállövi hipotónia, mivel olyan, mit a "palacsinta" ez a gyerek és felhúzva nem emeli a fejét. A javallat pedig heti kétszer úszás (sok ezer forintért) és heti egyszer gyógytorna (sok ezer forintért)... Az illetékesekkel majd vegyem fel a kapcsolatot (de csak szeptemberben, mert addig úgy is szabadság van), hogy addig (majd egy hónap) mit is csináljak a gyerekkel, arra kitérő válaszokat kaptam.
Még mielőtt megkövezne valaki, nem, nem sajnálom a pénzt a gyerekem egészségére. DE. Dühös lettem, mert ha van baj, akkor miért nem történik egy hónapig semmi? Vagy ha nincs, akkor miért kell majd sok-sok pénzért sok-sok programra hurcolnom? Azt, hogy jó szakemberek-e nem tudom megítélni. De azt, hogy gyanúsan a pénz áll az első helyen, azt igen. Ami önmagában nem is dühítene, csak azzal együtt, hogy a babák egészsége szorul a második helyre...
Így aztán vártam nagyon Kornél véleményét. Korai fejlesztő központ, Biatorbágy, így ingyenes azok számára, akik korai fejlesztésre szorulnak (ami alanyi jogon jár egyébként). Kornél megnézte hason, kb. fél perc múlva mondta, hogy nem hipotón, aztán labdán, majd megmutatta, hogyan játsszak vele. Szerinte teljesen egészséges, csak a motivációja kevés. Föl kell hergelni, hogy nagyon akarjon nyúlni, mozogni. Egy hónap múlva pedig újra megnézi, hogyan fejlődik.
A háziorvosunk azonban kekeckedett, a Gézengúzos orvosi papírt lobogtatta, miért nem viszem a gyereket úszni... Így elmentünk a Kornél által adott neurológushoz is, aki "megpörgette" Lehelt, majd közölte, nem hipotón, viszont lassú egy kicsit a fejlődés, valószínűleg alkati dolog lehet, kérdezzük meg a nagyszülőket, melyikünk volt ilyen... De azt még hozzátette, hogy a fogyatékosok is négy hónapos koruk után kezdenek csak nyúlni a dolgok után... Első körben megnyugodtunk, aztán meg persze álmatlanul forgolódtunk... Engem személy szerint az nyugtalanított a legjobban, hogy minimális Lehelnél az önindította manipuláció. Mintha nem érdekelné a dolog, vagy könnyen elterelődik a figyelme. Most azt gondolom, nincs baja. Az összes többi területen szépen fejlődik, a finommozgása pedig több dolog miatt késhet. Egyrészt egész álló nap mozizik, nézi Leót (tegyük hozzá iszonyú érdeklődéssel, majd kiugrik hozzá a kiságyból:), ez ugyebár nem kedvez a sajátmozgásnak. Ha pedig el is kezd babrálni, egy-egy hanginger gyorsan eltereli a figyelmét. Igazán hatékonyan csak akkor tud(na) világot felfedezni, mikor Leó alszik, de van, hogy ilyenkor Ő is bóbiskol. :) Ez a nyugalom egyébként az alacsony ingerküszöbe miatt is kellene neki, hogy el tudjon mélyülni a tevékenykedésben... Ami megnyugtat, hogy amikor igazán belemerül, vagy épp játszunk és beszégetünk, pont azt a huncut fényt látom a szemében, mint anno Leónak... Adja Isten, hogy még sok bajom legyen a kis csibész megfékezésével! :)