Szeretem, ahogy Leó megfinomítja a negatív érzéseit. :) Persze attól azok még vannak és időről-időre felütik fejüket (fáradtságától függően változik a toleranciaszintje, van, hogy már akkor is neheztel, ha Lehelt tisztába teszem, van, hogy azt is tűri, hogy az ölemben van... :). Ha tehetné bebújna a bőröm alá és kifejtette valamelyik nap, hogy ha még egyszer a pocakomba lehetne, Ő bizony nem bújna ki. Na igen, most azon dolgozik, hogy bújhatna vissza, amit elég nehezen tolerálok napközben.
A dühe viszont sikeresen manifesztálódhatott, amit szegény kis Babi bán leginkább, mert őt rendszeresen "kínozza", persze csak legálisan. Gyógyszert ad be neki, de fontos, hogy rossz ízűt, hogy ne akarja bevenni és le kelljen fogni. Vagy elhívjuk doktormacit, hogy megvizsgálja Babit, aki persze mélyen alszik épp, ezért föl kell ébreszteni, majd persze nem akarja kinyitni a száját ezért Leó már ugrik is kiskanálért, hogy fölfeszítsük. :) Öröm nézni, ahogyan feszülnek az erek a nyakán, olyan erővel és érzelmi átéléssel "gondoskodik" Babiról. Aki mondanom sem kell, nem tud még ülni-állni-beszélni, csak a hátán fekszik, vagy a hasán, hogy láthassa Leót, aki ilyenkor elszalad és vigyorogva kérdi: "Látsz még, Babi?"
Lehelt nem bántja, eltekintve néhány kézszorítástól, vagy a dömper áttolásán Lehel kezén, mert hát pont arra vezet az út, ahol szegénykém fekszik. Viszont ha nem vagyok ott, sokszor arra megyek be, hogy simogatja a buksiját, vagy vigyáz rá, hogy le ne essen a pihenőszékről, amikor ők már menetkészen az ajtóban várnak, míg én öltözöm.
A szobaajtón a nevük áll. Este, mikor Leót öltöztetem, gyakran téved rá a tekintete és elmélázik. "Mama, nekem miért csak három betű a nevem, Lehelé meg öt?" :) Vagy tegnap este: "Mami, most játékból az én nevem legyen az alsó!" :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése