Néhány napja forog hasról hátra a jobb oldalra, ma pedig áttört első fogacskája (lévén a korábbi híresztelés NYÚL:), a bal alsó egyes... Ami szintén újszerű, az a visongatás, ha már "türelmetlen", mert ugye a türelem szobra is megunhatja a várakozást, el kezd visítani... :) Azon kívül, hogy cuki, mondhatom evolúciós szerepe is lehet... :))) Egyébként pedig 9,25 kg és 72 cm, kék szemű, szőkülő-ritkuló selyemhajú, mosolygyáras legkisebb szerelmem.
Apropó, szerelmem... Leó olyan régen volt már 5 hónapos, el is felejtettem, mennyire szép, könnyű, magától értetődő ez a korszak. Ez a drága jó szimbiózis. :) Olyan természetes, hogy csak együtt jó, de úgy nagyon és más nem is kell a boldogsághoz, talán csak egy kis csiklandozás, de ha még éneklés is jut, az maga a mennyország. Néhány hete vettem észre, hogy zokon veszi, ha kikerülök a látómezejéből, főleg, ha éhes, vagy fáradt. Ha tudna, már mindig a nyomomban lenne, az egészen biztos. Vagy a Leóéban... :) Mert ha Leó megjelenik, természetesen le nem veszi a szemét róla...
Anyukám mondogatja, hogy pont olyan, mint én voltam. Nem tudom, de hihetetlen nyugodt, türelmes, békés, csupaderű gömbölyűség. A hangokra nagyon érzékeny. Így a világ, ahogy mifelénk ZAJlik, még mindig sok neki néha. Tényleg csak akkor a legboldogabb, ha suttogok neki, ehhez képest képzelhetitek mit él át, mikor megy a sipítás, "munkagépek" dolgoznak a kiságya mellett, mert Leó újabban egész nap építkezik, amint "régi" lesz egy torony, máris jönnek a bontók és jöhet az új építkezés... :)))
Kezecskéivel már nyúlkál, fogdossa a dolgokat, általában mindkettőt használja, hajszálnyit a jobbat kicsit talán ügyesebben. Hason is szépen kinyúl a tárgyakért, de még nem pontosan, még méricskél. Legjobban a hangot adó tárgyakat szereti, ami "néma", azt a megfogása után el is engedi, nem érdekli, vagy eltereli valami hangot adó a figyelmét. Kedvence az arcom, meg a szám, persze hangot is adok és nem győzöm puszilgatni és harapdálni a kis kezecskéket... A hónapban rengeteget vizsgálták, erről már két hete próbálok egy litániát írni, de valahogy nem sikerül befejezni, meg aztán újabb adalékok jönnek folyamatosan. Volt ijedelem is, először hipotónia gyanú, majd ezt többen cáfolták, aztán a fogyatékosság is fölmerült, de mostanra egyre biztosabb és nyugodtabb is vagyok, Lehellel minden rendben. Részletesebben lásd a Kornél című bejegyzést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése