Leó nevel...

Érdekes látni, ahogyan az életkor függvényében változik a játszótéri jelenet, aminek Leó révén tanúi lehetünk. :) Az biztos, hogy a mait, még sokáig fogjuk emlegetni... :) Fölvillantok néhány állomást, csak hogy lehessen látni az irányt, honnan hova... :)
Kezdetben Leó baba volt a játszótér réme, mert a neki tetsző gyerekeket mindenképpen meg akarata ölelni. Mókás volt, ahogy kitárt karokkal vette üldözőbe a nála másfél fejjel nagyobb lányokat-fiúkat.
Ezt követte a nagylelkű Leó, aki kedvesen átengedte játékait, sőt, ha atrocitás érte, csak nagy szemekkel nézett.
Aztán jött a harcias Leó, aki oroszlánüvöltött, ha valaki elvette az "övét". Aztán már nem csak üvöltött, de ütött is. Emlékszem, mindig azzal kezdtem a mini-hegyibeszédemet, hogy BESZÉLJ Leó! Mondd el neki, amit szeretnél...
Többnyire beérett a nevelésünk... Vagy kicsit túllőttünk a célon? Mert Leó a tőlem látott nevelési "módszerek" mindegyikét (terelt, zsarolt, érvelt, fenyegetett, majd tehetetlenségében testi fenyített) briliánsan ötvözte ma a játszón.
Leó a homokozóban épp tortát süt. Ehhez persze szinte az összes homokozójátékot maga köré halmozza, épít egy egész konyhát belőlük, a talicskából lesz a sütő. Ha valaki arra jár és el akarna venni valamit, Leó előzékenyen megfogja a "legcsoffadtabb", neki legkevésbé szükséges játékot és kedves hangon indítványoz: "Tessék, Te ezzel játsszál!" Többnyire elégedetten távoznak a gyerekek a kezükbe nyomott ezzel azzal... :) Ám egyszer csak egy nagyobbacska (Leónál jó fél fejjel nagyobb:) Fiú közeledik és határozott mozdulattal elveszi a SÜTŐT (azaz a talicskát). Leó persze utánaszalad és rákiált! "Kisfiú! Ha nem adod vissza a talicskámat, én kiborítom, téged meg felviszlek egy létrán arra a házra (mutat rá a közelben lévő tízemeletesre) és ledoblak. Az neked nagyon fájni fog!" A "kisfiú" csak nézett egy ideig meglepetten maga elé, majd szerencsétlenségére tovább tolta a talicskát. Leó erre elérkezettnek látta az időt, hogy megbüntesse két jól irányzott fenékre csapással az engedetlenkedőt...