Megy a gőzös...

Remek napunk volt ma. Családunk életében először fordult elő, hogy hivatalos gyerekprogramon vettünk részt és Leó is jól érezte magát (Sajnos az előző napi mikulásparti helyszíne a durrogó lufik miatt elhagyásra ítéltetett). Ma viszont reggel rekord időben sikerült elindulnunk (8.45), majd megérkeznünk a Nyugatiba, ahol fölpattantunk egy nosztalgiagőzösre. Elhanyagolható volt a vonatozás élménye mellett, hogy a gőzmozdony nem állt benn a csarnokban, mert iszonyú hosszú volt a szerelvény, csak némi füstöt láttunk igen messze... illetve, hogy hátulról "besegített" egy dízel, ami miatt az apukák galád találgatásokba kezdtek a füst eredetét illetően... illetve a mi kocsink már távolról sem volt "nosztalgiavonat"-nak tekinthető, mert mind a szag, mind a látvány kísértetiesen hasonlított ahhoz a "szutyokvonathoz", amelyen fiatalságom éveinek nagy részét töltöttem utazással és ez ugyebár még nem volt olyan régen... :) De a gyerekek csak úgy zsizsegtek az izgatottságtól, ezért a szülők is visszafogták a puffogást és hamarosan megérkeztünk a Vasúttörténeti parkba, ahol a hitetlenkedők megszégyenültek, hiszen megpillanthattuk a gőzmozdonyunkat (az elején egy kissé megtépázott Mikuval díszítve), illetve természetesen később magát a Mikulást is. Az öreggel épp az ajtóban futottunk össze, mikor kifelé indultunk, a kinti vonatokat megnézni. Leó végigmérte a fehérszakállút, Laci "bemutatta" neki, majd megkérdezte, melyiket nézzük meg, Mikut, vagy a kinti vonatokat. "A vonatokat". Hangzott a válasz. :) Leó mindenre föl, illetve bemászott, forgott a tárcsán, és bár a benti műsor nem kötötte le, a Mikulástól készségesen átvette az ajándékát és még egy "köszönömszépen"-t is rebegett a bátor Kisoroszlán. :) A csomag természetesen kibontásra került, de míg a többi gyerek fénylő arccal nyammogott a csokoládékon, addig Leó elbabrált a kék szalaggal, majd kibontott egy tábla Tibicsokit és elkezdte paskolni, megállapította, milyen kemény, majd megszagolta, majd visszacsomagolta és jöhetett a következő csoki, melyet ugyanígy megvizsgált. Végül nem tudom mi vitte rá, de mégiscsak beleharapott, pontosabban mind a négy sarkából kiharapott egy mikroszkópikus méretet. :) Mikor itthon megkérdeztük, mi volt a csomagban, ragyogó szemmel közölte: "Ennivaló"! A mi kis Éhezőnk... :) Így esett Leó első hivatalos találkozása a csokoládéval, no meg a Mikulással.