Van néhány dolog, amit úgy szeretek Leó "aranyosság" repertoárjából... Persze most nyilván nem fog mind az eszembe jutni, de legalább azt a néhányat dokumentálom, nehogy a feledés homályába merüljenek! :)
Szeretem, ahogy kifejezi magát, olyan választékosan, pontosan és felnőttesen, ami mindig mosolyra fakaszt. persze van néhány önmaga gyártotta kifejezés is, de ezek legalább olyan kedvesek. Így pl. nem használja még az "enyém" szót és a birtokos és részes esetet kicsit kevergeti... "Mami adjál olyan fát, ami elbírja nekem súlyomat"... :)
Szeretem, ahogyan játszik. Olyan ez, mint egy alkotás. Csillog a szeme közben, mint a megihletett művésznek. Minden pillanatban alakul és formálódik a játék, újabb és újabb tárgyakat von be, ahol persze egyik sem épp az ami, hanem "csak" olyan mintha... Közben pedig a tárgyaknak már a harmadik jelentést adja, bőszen kommentálva mi micsoda, hogyan működik, mire való. (Pl egy elhajlott hosszú papírguriga, ami általában sövényvágó olló szokott lenni, most épp sorompó lesz, majd konnektor. Az áram pedig mindig folyik valahol, akkurátusan figyel, hogy mit, hova dug be... :) A popsitörlőkendőket tartó felnyitható fedelű doboz pedig hol számítógép, hol pénztárgép...) Így járkál körbe, tesz-vesz magában, közben meséli nekem a fejleményeket, akár egy óra hosszat is. A nappali pedig megtelik, átalakul és este Laci alig fér be az ajtón... :)
Tegnap pedig egy hasonlóan elmerült játék közben hirtelen megállt, majd így szólt: "Most pedig odamegyek, megsimogatom Mamit". Aztán odajött és megpuszilt, majd a pocakomat is, majd távozott az önmaga építette kisboltba gyümölcsöket szeletelni. Én meg csak ültem tovább a kanapén könnyes szemmel... :)))
Mikulás reggelén együtt ülünk a reggeliasztalnál, Laci átnyúl az asztal fölött és megfogja a kezemet. Mire Leó: "Ez most alagút vagy sorompó?" :) Még nem az a romantikus pasi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése