"Minden gyerek várva vár" ? :)

Nem emlékszem, gyerekként valaha is elhittem-e, hogy a zárt ajtón/ablakon lopózik be a Mikulás és tesz a cipőmbe valami apróságot... Azt még kevésbé hittem, hogy a Mikulás "ismer" engem és tudja hol lakom, minek örülnék, egyáltalán melyik az én csizmám... :) De mégis része lett az adventi várakozásnak, amolyan kis óvodai "minikarácsonyként". Leót persze nem akartam kirekeszteni ebből az alapvetően kedves mesevilágból, ahol a jók elnyerik méltó jutalmukat, méghozzá egy titokzatos, láthatatlan (ha akarom misztikus) Jóságos Öreg által... Így megkezdtük a Mikulásmeséket lefekvés előtt, séta közben, sőt tegnap "élőben" is találkozott eggyel (bár ez logikus módon inkább csökkentette az érdeklődését...). Mindenesetre két és félévesünk lefordította a maga nyelvére és megértette a lényeget, persze jó néhány keresztkérdést kaptunk, ami miatt egészen a részletekbe menően meg kellett tárgyalnunk vele a Mikulásjövetel mikéntjét. :) Laci: "Azoknak, akik jól viselkednek, pici ajándék lesz reggelre a cipőjükben. Leó, Te jól szoktál viselkedni?" Leó: "Én mindig jól szoktam, néha rosszul, mert fölmászom a kanapé tetejére, ütögetem a parkettát, aztán megint jól." (...) Leó: "Apa, amikor a Mikulás bejön, fogom hallani, ahogy nyílik az ajtó? Amikor nyílik az ajtó, én majd azt mondom, ÓÓÓÓÓ!" :))) (...) Ma este persze kipucoltuk a kiscipőt, majd elhelyeztük az ablakba (amit bukóra nyitva hagyunk, így csak be kell pöckölnie a Mikunak a kis csomagot:). Viszont a lelkesedés és a várakozás izgalma nem mutatkozott gyermekünkön. Az esti félhomályban, az ágyikóban mesélés közben sokkal jobban érdekelte őt a világító földgömb, vagy a mese a tegnapi gőzösökről, illetve az, ahogyan az orrát befogva spricceli ki a nyálat és a hangokat a szájából... :) Laci elkeseredve meg is kérdezte: "Leó, érdekel téged egyáltalán a mikulás?" Mire a határozott válasz: "nem érdekel". Puff neki. Vagy egy igazi vásott csibésszel van dolgunk, akit már az ajándék sem hoz lázba, vagy egy igazi, még romlatlan gyerekkel, akit MÉG nem hoz lázba az ajándék, főleg nem egy ismeretlen, furcsán öltözött alaktól. :))) Remélem azért a cipőjébe rejtett kis zseblámpa holnap reggel némiképp felülírja majd az eddigi érdektelenségbe süppedő "Csokiosztó mikulás" képét. Mert létezik a Csoda, a Jóság és a Leót is ismerő Szeretet, mégha az nem is a Mikulás... :)))