Esténként mostanában gyakran előkerül a sakk. Leó hozza, kéri játszunk. Tegnap este hasalunk egymással szemben, mint hat éve minden nap, csak most nem csörgőt rázok neki, hanem dermedten konstatálom, hogy minden mentális kapacitásomra szükségem van, hogy sakkot adjak a majdnem hatévesemnek. Döbbenet. :) ...és akinek a legkevesebb jut a csörgőrázásból, jobb híján a kamerába mosolyog... :)
2015. április 7., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)









Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése