Lehel 3 éves

Olyan sok aggodalommal figyeltük Őt az elmúlt időszakban. Az elmaradt beszédfejlődése, a füle, a bambasága, az emésztése állandó fejtörést okozott. Tavaly év végén találtunk rá a "cicás doktor bácsira" (mert egy pici cica volt a "rendelőjében" és Lehelnek így azonosítjuk azóta:), akit Lehel fülével kerestünk meg elsősorban, hogy ha lehetséges kitérjünk a mandulaműtét-fülfelszúrás buzgón alkalmazott orvosi protokollja elől. (Utóbb kiderült, hogy már nem is protokoll, csak még nem nőtt fel új generáció...) Az általa javasolt "szelíd gyógymódokat" alkalmazzuk Lehel füle javulóban, hol egészen jó, hol rosszabb, taknyosságtól függően, de gyulladás már nincs a fülében, a mandulája pedig kicsike. A beszéde pedig beindult, sőt mostanra rohamos sebességgel fejlődik Lehel minden téren! Olyan öröm vele lenni és inni a szavait végre! Összetett mondatokban beszél az érzelmeiről, a kívánságairól és úgy általában mindenről... :) Ma pl. bekukkantottam a pelenkájába, miközben játszott, biztosan nem kell-e lecserélnünk, erre Ő méltatlankodva így szólt: "Ne piszkáld a fenekemet Hékás! Nagyon csikis!" :) A kiejtése persze még hagy némi kívánnivalót maga után, de az is nagyon sokat javult az utóbbi időben! Nagyon örülünk most ennek a szülinapi ajándéknak! :))) Van néhány Leheles szó, ami olyan kedves a szívünknek, hogy most gyorsan le is írom, el ne vesszen örökre! Mint pl, hogy felcserélve mond bizonyos hangokat, így lesz a dobozból "bodó", vagy a lecsepegettből lepetyegett... :) a bácsi továbbra is Bátccc.... :)
Mozgása még mindig a kis ruganyos buldózer, ami eszembe jut róla... :) Teljes beleéléssel szalad (ha megkérem valamire, hogy hozza-vigye, így közlekedik a lakásban), ugrál a trambulinon páros lábbal, mint egy kis golyó, vagy labda. De Őt sem kell féltenem, mert nagyon óvatos. Sőt! Félős. Csúszdázni nem mer, hintázni szeret, de csak igen kis sebességgel, ahogy mondjuk a kezdő hintásokat szokták... :) (Laci szerint ez a füle miatt lehet...)
Középső testvér. Leóért rajong, követi tűzön-vízen át. Mindenben. :) Lorint is szereti már, ("Ojin baba"), simogatja, ha a földön van Lorin, soha nem kell Őt féltenem, annyira óvatosan lépdel, rá ne lépjen. A baba körüli teendőket szereti, ma reggel Ő törölte ki a fenekét... :)
Az árnyoldala a középsőségnek, hogy teljesítményhelyzetekben szorong. Mert Leó mindent jobban, gyorsabban, ügyesebben, nagyobbra, okosabban, szebben... Hát, igen, ez nem könnyű, főleg, ha mindent ugyanúgy akar Ő is. :) Jót tesz neki a délelőtt, mikor Leó oviban van. Ilyenkor rendszerint pörög és olyan intenzíven játszik, hogy vagy nem is "találkozunk", vagy ha hívom, jön és élvezzük egymás kizárólagos társaságát. :) Szeret a konyhában is segíteni, de lelkes a takarítástól is (én már kevésbé:), ha meg játszom is csak Vele, az a mennyország. :)
Amit nem tud és furcsa, hogy nem tudja még az alapszíneket. (Bár. Szerintem ez is a teljesítményszorongással kapcsolatos, mert ha magától hoz, mutat valamit, ott minimum a pirosat el szokta találni, viszont ha rákérdezek, akkor rögtön "vigyázzba vágja magát" és látom rajta, hogy most aztán nagyon el akarja találni és csak találgat. :)
Amit nem tud és nem furcsa, WC-be / bilibe pisilni-kakilni. Bár néhányszor már kifejtette, hogy nem kér pelust mert már megnőtt, ez az első pisiig működik is... :) ha szerencsénk van, pisi jön először... :) Szeptemberre óvodatiszta lesz, akárki meglássa.
Drága kicsi napsugaram! Isten éltessen!