Felező

Ma megkérdezték, mennyi idős... mindig lefelé szoktam kerekíteni, ha tegnap kérdezték volna, öt hónapot mondtam volna... :) De mivel ma kérdezték, kénytelen voltam beismerni, hogy kereken fél éves! :)Még barátkozom a gondolattal, és folytatom a posztot egy kiadós összegzéssel, most csak annyit, hogy nagy-nagy szerelemben vagyunk mi ketten, Ők ketten Apával, Ők ketten Leóval és bimbózó szerelemről beszélhetünk Lehel és a Kisnyúl esetében... :)
Összegzés számokban: 71 cm tömör gyönyör, súlya 8,4kg. Ő a legkisebb gyerekünk, mondhatni törékeny virágszál... :))) Szeme kék, s talán ez már így is marad, aminek úgy örülünk! Végre valamit tőlem is örökölt valaki! :)
Mozgásában nem nagyon tudok újat mondani, nem forog semerről semerre, még az oldalára sem fordul a hátáról, bár egyszer-egyszer megesik. Ha én forgatom hasról oldalig, onnan szépen visszafordul hasra mindkét irányba, de jobb oldalra van egy kis feszítés, aszimmetria. Jobb karját ha nagyon fáradt gyakran viszi a teste mellé hátra hason, szerintem ezért sem fordult még meg, bár aki látja, azt gondolná, hogy jé mindjárt sikerül neki, mert a fenekét már nagyon tolja fölfelé hason, de mivel a kezét nem helyezi előre, ez így nem fog menni... Majd rájön, próbálom a tanult módon forgatni, játszani vele. Nem ütögeti össze a játékokat, nem veszi át egyik kezéből a másikba, csak a szájába tömködi az összeset és nagyon szereti a zörgő gyűrni valókat, meg a színes fa csengettyűs kisautót. No és a Fiúk nagy műanyag kukásautóját, meg a legovasútat..
Néhány napja fél a fürdéstől, csak találgatunk a miértekre... Laci néhány napja fürdés előtt a fürdőszobában vágta le a haját a géppel, ez is lehet, vagy előtte én fürdettem egy kicsit melegebb vízben, ki tudja. Remélem gyorsan kiheveri a traumát, mert olyan nagyon szeret fürdeni és pancsolni a kiskádban, hogy azt még nézni is öröm.
Két fogacskája van, a felső kettő egyesek pedig most vannak épp áttörés előtt, már duzzadt és vörös az íny, szegény Kisnyúl pedig szenved, nappal félórákat alszik csak, éjjel egy fokkal jobban bírja, háromszor-négyszer ébred most. Egyébként ha nem fáj semmije, nappal már elég neki a kétszeri alvás, mondjuk napi kétszer másfél óra, amit az erkélyen babakocsiban abszolvál. A kósza méhekre és darazsakra való tekintettel kihúztunk fölé egy szúnyoghálóbaldahint, nagyon tündérkirálylányos lett így az összhatás... :) majd mutatok képet. :)
A kommunikációja szépen fejlődik, nagyon élvezi, amikor megnevettet minket és aztán újra produkálja magát, hogy újra nevessünk... :) Szeret buborékot fújni, berregni, biggyeszteni, csücsöríteni, mosolyogni, alsó, majd felső ajkat eltüntetni majd előbújtatni, kiabálni, papagáj hangon rikácsolni, majd ezen jót kuncogni, ha valaki összevont szemöldökkel ránéz ilyenkor. Szereti a lábával ütni a ritmust a parkettán, és úgy egyáltalán a kis lábak mindig mozgásban vannak, ha meg ránézek, akkor turbó fokozatra kapcsol a boldogságtól. :) Ha még közel is megyek hozzá és éneklek is, akkor földöntúli az öröm és az elragadtatás. Igyekszem minimalizálni a harmadik gyerek szindrómát, azaz nem váratni, ha nem muszáj és fölvenni, ha csak lehet és igényli. Szívesen magamra kötném ilyenkor, de slingbe már nem jó neki, függőlegesen meg szerintem nem szabad még tenni, így marad a kezem, vagy a lábam, mikor melyik van kéznél. :) Neki mind a kettő tökéletes. :)
Tündér kislány. Olyan hálásak vagyunk érte!