Április...

Néhány napja újraélem az időt. A várakozás napjait, ami megelőzte Leó, Lehel és Lorin születését. Pörögnek előttem a képek, az érzések megelevenednek. Szeretem feleleveníteni a születésük történetét, olyan élesen élnek bennem pillanatról pillanatra, dédelgetem őket magamban és ilyenkor újra átélem, hogy aztán beszippanthassam újra azt az érzést, amikor a mellkasomra tették őket és először találkoztam velük idekinn. Ha rájuk nézek, látom bennük a gyűrött kis újszülött arcukat, hunyorgó szemüket... :)
Noel pocak nem lehet a képen, mert nincs róla nagypocakos képem, mint ahogy Ő maga sem lehet velünk most. De április van és a szívem egyik darabja ott van most vele valahol 2007. áprilisában...