Mosolygok magamban...

Jelenet:
Ebéd után, alvás előtt szoptatom(nám) Lorint a hálószobában, mikor kintről kiabálást hallok. Leó elvehetett valamit Leheltől, Ő meg üvöltve üldözi a lakáson keresztül előbb oda, majd vissza (a távolodó majd közeledő hang alapján). Majd egyszer csak abbamarad az artikulátlan hang (üvöltés), (gondolom végül Dönci visszakapta a kincsét) és egy felháborodott, kis híján pityergős hangot hallok:
"Dühös vagyok Rád Ao! Dühös vagyok Rád, Ao! Ez a tiém! Én rajzoltam bele!" (Azaz: Dühös vagyok Rád, Leó, ez az enyém, én rajzoltam bele!)
Ami a Fiúk érzelmi nevelését illeti, azt hiszem, hátradőlhetek. :) Külön öröm, hogy Döncike nem hozzám rohan sírva panaszkodni, hanem megoldják. Mosolygok magamban, majd Lorin is napirendre tér az események fölött és befejezi az ebédjét. :)