Itthon, egyedül én a három gyerekkel két nap és két éjjel. Az idő fele letelt, vannak tanulságaim önmagam számára.
Például, hogy soha nem szabad a teljes "befutandó" távot néznem, csak az előttem lévő öt métert... :)
Nem baj, ha a gyerekek üvöltenek, a lényeg, hogy én ne üvöltsek.
Egyszer mindenki elalszik, egyszer mindennek vége lesz, stb... :)
Igazán nagy pillanatok ezekből a helyzetekből születnek... Tegnap is volt ilyen. Például, mikor Leó Lehellel összebújva betakarózva mesélt az altatáskor, míg én a hasfájástól kiabáló Lorinnal járkáltam a lakás egyéb helyein, vagy mikor megnyugtatta Lehelt, amikor én nem tudtam cicit adni neki (szintén az előbbi okból kifolyólag...:) és helyettem Ő vette az ölébe úgy, mintha cicizne... :) Szivetmelengető... Azért most is kissé remegve várom az estét és az éjszakát a két kisebbik miatt, mert a duplikációm továbbra is megoldatlan... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése