8 hetes a Picike

A mosolya egyre gyönyörűbb... bár még elsősorban én vagyok a szerencsés, aki részesül belőle, de én szinte mindig, ha fölé hajolok és meglát. Még akkor is, ha épp görcsösen sír és épp szusszan egyet, összeköti ezt egy "De jó, hogy itt vagy Mami!"-mosollyal... :) "Hööö"-zi szorgalmasan, közben irtó cukin formálja a száját, néha egészen kerekre, majd csücsörítve összeszorítja és igencsak intelligensen néz hozzá, így egyrészt nagyon tudálékos, másrészt ennivalóan cukorfalat. :) Hason alszik és kis kukac mozdulatokkal előrehalad, amíg a buksiját bele nem fúrja egy párnába, vagy a karomba, nem feltétlen az akadály állítja meg, szereti, ha a feje be van takarva, jobban alszik így, a szemébecsúszó sapi is megteszi... :) Keveset aktívkodik nap közben, mert ha jól van, akkor alszik, ha meg nincs jól, akkor karban van, így keveset van hason, de ha épp nincs baja, nagyon szeretem nézni, ahogyan figyel. A csillaglámpa fényfoltjai a falon, illetve a fürdőszobában a zuhanyfüggöny színes halai a kedvencei. Nagy szemei elkerekednek és csak nézi és nézi, ha épp sír, még azt is berekeszti egy-egy pillanatra, ha felbukkan a látóterében az előbb említett kedvencek egyike... Ja és a nagy fikuszok levelei is teljességgel lenyűgözik. :)
Az esti elalvás kissé nehézkes, valamikor fél 11 és 11 között azért többnyire álomba szenderül. Előtte sajnos görcsös és igen hangos sírás, ami sehogyan sem enyhíthető az eddigi repertoár teljes bevetése kevésnek bizonyult. Csak fogom a karomban szegénykémet és sorra veszem az összes módszert, néha kiszívom az orrát (mert újra taknyos), aztán kezdődik az újabb kör... Negyed 11 körül abbahagyja, nem sok közöm van a megnyugváshoz, azt hiszem, ilyenkor még egy orrszívás, ha épp éhes, eszik, ha nem, akkor csak beteszem az ágyába, betakarom és elalszik magától negyed órán belül. Ilyenkor már nem sír, csak forgatja a kis fejét... :) Éjszaka egyszer, vagy kétszer ébred, de volt már, hogy először fél hatkor ébresztett, vagy én voltam nagyon fáradt és korábban nem ébredtem rá föl, vagy Ő aludta végig az éjszakát, nem tudom... :) Sajnos nem élvezhetem az éjszakai nyugalmat, mert Lehel ébreszt kétszer-háromszor, hozzátéve ehhez Lorint, jó sokat vagyok fönn és az még a jobbik eset, amikor nem egyszerre ébrednek és akarnak kizárólagosan... Nincs még erre kidolgozott működő módszerem ugyanis, de nagyon agyalok rajta...
Szeme színe kék, világosabb, mint a Fiúké volt ilyen korukban, de nem bízom benne, hogy így is marad, Lehelnél reménykedtem, de persze most el nem cserélném azt a gyönyörű szemét kékre. Szempillákat növesztett, a pillarebegtetésnek így már nincsen akadálya... :) Laci máris a lábai előtt hever, pedig még nem is rebegteti azokat a bizonyos pillákat... :)
Súlya 6,5 kg, hurkákban nincs hiány, nyaki redőit kihajtogatva törölgetnem is kell minden nap olivaolajjal, különben begyullad közöttük a bőre... a nagyság átka... :)
Selyemhaja kopik, szeme kezd rendbe jönni (bal szemében el van záródva a könnycsatorna és nagyon váladékozott születése óta...)
Ajándék ez a kicsi Lány! Hiányzik, ha épp alszik és a fiúkkal játszom... Azt hiszem, már megszoktam, hogy hárman vannak... :)