A "cukros bácsi"

A Mikulásra való hangolódás jegyében, öltözés közben a Mikulás ruházatáról beszélek Lehelnek. A pompon tetszik neki... Felbátorodom, folytatom a fehér hosszú szakállal... Azt mondja: "Hajaj!"... Itt gondoltam bevetem a zsákjában lévő ajándékokat... Semmi reakció, unottan néz maga elé... Konkretizálom a dolgot és kifejtem, hogy nem csak a gyerekeknek úgy általában, de Leónak és Lehelnek is fog hozni valamit... Mire a felháborodott válasz:
"Nem akarom! Apa hoz!"
Hát nálunk nem szeretik a mikulást. Emlékszem Leót ebben az életkorban mennyire nem érdekelte se az Öreg, se az ajándéka... Nem tudom, lehet, hogy gáz, de nekem nagyon tetszik ez a gyermeki romlatlanság. :) Végül is teljesen érthető, hogy egy vadidegen embertől miért is kéne bármit elfogadni? Apa, az más. Ő hozzon... mondja Lehel is... :) Jövőre már lehet, hogy nem sértődik meg, ha Mikulással találkozik és adni akar neki valamit... Bár Leó tegnap a céges mikulásünnepségen, mikor kitessékeltem a játékok közül, hogy a mikulásosztáson részt vegyen, kelletlenül így válaszolt: "Elég nekem az ovis mikulás!" De becsületére legyen mondva, végül mégis "szerepelt", azaz kiment, átvette az ajándékát és meg is köszönte (igaz, ezt már csak én hallottam...:)