Reggel

Mióta Lehel mosolyog, olyan szépek a reggeleim... :) Annyira szeretem, amikor a reggeli szoptatás után még a karomban van, felébred, kinyitja a kis szemeit, meglát, majd szélesen elmosolyodik és örvendezik, hogy vagyok. :) Kicsit elgondolkodtam ezen. Tényleg ilyen picinek kell lennünk, hogy megélhessük ezt a fajta örömöt? Ha reggel meglátjuk a másikat, örülünk-e neki így... csak annak, hogy van, hogy vagyunk egymásnak ma is. Vagy a viszontlátás ilyenfajta boldogságához a picigyerek "tudatlansága" szükségeltetik, aki nem tudja, hogy vagyunk, ha épp nem lát...??? :) Nem tudom, de nagyon jó így ébredni.
...és még valami. Szombaton az autópályán dugóba kerültünk, mint később kiderült baleset volt. Mikor elhaladtunk a lezárt szakasz mellett, a takarítók még sepregettek. Kiflit, fürdőruhát, 20-22-es lábra való kiscipőt... Azóta sem tudom elfelejteni...