2012. július 12., csütörtök
...és mégis
Olyan nagyon jellemző az, hogy ki hogyan eszik. Leó már újszülött korában is ilyen komótosan, jóízűen, megfontoltan, közben pedig a világ dolgain elmélázva evett... :) A karalábéleves mindig nyerő, még ha kicsit fás is a karalábé... :)
A minifilm egyébként pedig elsősorban azért került föl, hogy cáfoljam a lentebb közzétett, az érzelmi túlfűtöttségemben kissé túlzó bejegyzésem, miszerint "nem eszik"... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Örülök. Sokszor én is elfelejtem, hogy minden csak időleges. Van mikor az evés, van mikor a szobatisztaság, van mikor a nem alvás van napirenden, de aztán minden -persze csakis az ő saját tempójában- megoldódik. :)
VálaszTörlés