...komolyan figyel minden mozgást, hangot és főleg Leót, a potenciális veszélyforrást. Bár rá is mosolyog és nagy érdeklődéssel nézi ha játszik a biztonságos távolból, de a szeme sarkából állandóan gyanakvó tekintettel lesi. A nagyobb hangerőnél pedig előbb legörbül a szája, majd keservesen sírni kezd. Olyan nagyon érzékeny kis lepkelelkű csomag, annyira látom benne saját magamat és persze rosszabb pillanataimban azt gondolom, szegénykém eltéveszthette a családot, mert biztosan nem ide akart érkezni... :( Az utóbbi napokban igen sok időt tölt rajtam valamilyen formában, vagy slingben vagy ölben, és keservesen sírdogál, aludni is csak ritkán és rövid ideig tud. Ez persze olaj a tűzre Leónál, bár tegnap nagyon cuki volt, mikor 4 óra tájékán kifakadtam, hogy mostmár aztán ebédelnék és le kell tennem egy kicsit Lehelt, aki így a kiságyában folytatta a sírást. Erre Leó odaszaladt és fölhúzta neki a zenélő gombát, "Látod Mama, kicsit megnyugodott, már nem sír olyan nagyon, egyél nyugodtan" mondattal diadalittasan visszamasírozott játszani... :) Így aztán én ettem, Lehel kibírta, Leó pedig megdicsőülhetett... :) és persze találgatok, mi lehet az ok, vagy hasfájás megint, vagy fogzás. Az egyikhez már késő van, a másikhoz még korán. De tény, hogy az öklét dugdossa a szájába és fájdalmasan sírdogál, folyik a nyála, kipirul a szája körül a bőr és a fenekén is egy picit és néha tekergeti a fejét evés közben...
...és hogy teljességgel kaotikus legyen az információdömping, azt említettem már, hogy hangosan kacag??? :))) Nagyon-nagyon cuki! Persze ezt sem hosszan, csak egy-egy rövid kacaj hagyja el egyszerre a száját, aztán kicsit talán megijed a saját hangjától... :) és végre fölfedezte a kezecskéit, nézegeti, méregeti... Nemsokára fogni is fog! Hajrá Lehel! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése