Sötétben

Néhány hete vettem észre, hogy Leó fél a sötétben. Nem túl erős még ez az érzés, de már többször előfordult, mikor kiküldtem pl. a fürdőszobába a fellépőjéért, nem indult, csak ült és nézett rám. Illetve, "Nem, Mami", azaz, hogy menjek inkább én. Csodálkozva kérdeztem, hogy miért nem akar Ő menni, (eddig mindig elsőre ugrott), mire Ő: "Sötét van." "Kicsit félek." Persze ha felajánlom, hogy menjünk együtt, máris jókedvűen ugrik. Tegnap este, mikor a játszótérről hazajöttünk (és már sötét van ilyenkor, ó borzalom!), szokás szerint előrerohant a nappaliba, majd megtorpanva így szól: "Hoppá! Sötét van. Mamiiiii!" De este az elalvással, illetve éjszaka nincs probléma, persze természetesen még mindig nem egyedül abszolválja a nevezett programpontokat. :))) Kicsit fura ez, mert a szakirodalom szerint a sötéttől való félelem szinte soha nem kezdődik három éves kor előtt, hiszen ez már egy szimbolikus félelem, (a sötét, mint a szeparáció szimbóluma okozza a szorongást) de állítólag van egy olyan összetevője is, hogy a gyerekek attól is tartanak, hogy a sötétben nem mozognak olyan ügyesen, és emiatt megüthetik magukat... Így vagy úgy, Leó ha nem is nagyon, de fél a sötétben. Nagyfiú. :)