Picikénk

Tegnap, mikor elaltattam ebéd után Leót, felöltöztem és otthon hagytam a Fiúkat, ugyanis jelenésem/sünk volt a dokinknál. Általában ha elmegyek, főleg, ha alvás alatt, rosszul érzem magam, de most olyan nagyon jó volt csak kettesben lenni Vele. A kocsiban végig vigyorogtam és énekelgettem, mert szinte láttam magam előtt az uh-képet egy buksival két ici-pici lábbal és kezecskével... és valóban, alig egy óra várakozás után tényleg megláthattam... Olyan hihetetlen, hogy annyira picike még, alig-alig érzem, hogy van és máris emberformájú ez a kis Élet odabenn. Siklós mindent rendben talált, most épp 11 hetesnek mérte, így marad az április 12. a saccolt születési dátum. Nekem tetszik, bár kiegyezem bármely korábbi áprilisi dátummal is. :) Ami még kiderült, hogy a CMV víruson már átestem, így védettnek minősülök és nem veszek részt a kísérletben, miszerint a terhesség alatti friss fertőzés esetén (mivel a magzatot súlyosan károsíthatja), immunglobulint adtak volna. Így még jobb. :) Magamról pedig annyit, hogy lassan-lassan úgy tűnik vége a hányós időszaknak, kezdek esténként jobban lenni mindannyiunk örömére! :) A pocakom pedig szépen növöget (bár a doki érzéketlenül nem létezőnek minősítette), de a játszótéri gyakorlott szemű anyukák már gyanakodva méregetik! :) Ez azért csak jelent valamit! :)))