Édes mondatok

Minden este nevetve mesélem Lacinak, Leó miket mondott aznap. :) Olyan varázslatos időszak ez a beszédmegindulás, legalább olyan mérföldkő, mint a felülés. :) ...és persze mint elvarázsolt szülők, nem győzünk betelni Fiacskán újabb és újabb mondataival, gesztusaival, azzal, ahogyan magyaráz, ahogy érvel, ahogy kivágja magát a helyzetekből... Igen, ilyesmi is megtörténik már. :) Tegnap a játszótéren látom, hogy levette a cipőjét és már a zokniját is húzza. Rászólok, hogy ne tegye, mert hűvös van már. Mire Ő ellenkezik, aztán miután jobb belátásra tér, így szól: "Csak ki akartam rázni a cipőből a homokot..." Na persze... :))))) Egyébként pedig ha megkérdezem tőle, hogy miért csinálta ezt vagy azt (némi felháborodással a hangomban), rendszerint meg tud rá felelni, sőt, van hogy ésszerű is amit mond... "azért csináltam,...." Vagy az is előfordul, hogy ilyenkor visszakérdez, "Mami, miért vagy ideges?" :) Néha pedig, mikor Ő maga is érzi a helyzet komolyságát: "Még egyszer nem előfordul!" (Na itt magamba szállok és visszaveszek a lendületből... :) Azon mindig megdöbbenek egyébként, hogy milyen jól érzi és látja az érzéseimet. Tegnap beakadt az ujjam a bukósisakján lévő egyik résbe, mire felszisszentem. Erre Ő: "Mami, miért megijed?" De a legjobban azt szeretem, hogy be nem áll a szája és minden mozdulatát és gondolatát lényegesnek találja kommentelni: "Egyszer kisrepülőt, nagyrepülőt idehoz trambulinra, itt áll, hirtelen meglát ablakon fák között a holdat." :))))