Az előző videón látható hangos futkározás apás verziója után pedig következzen most a szelídebb, mamis verzió is, ami a jelenlegi kedvencem: A nappaliban ülök, Leó pedig köztem és a szemközti fal között szaladgál rendületlenül. (Egyszer megszámoltam 15-ször fordult, ami úgy 5-600m-t jelent.) Ragyogó arccal fut felém, majd a nyakamba ugrik, aztán sarkon fordul és elszalad, közben pedig mosolyogva visszafordul néhányszor integetni. Ilyenkor mindig nagyon drukkolok, nehogy nekimenjen valaminek... :) Futás közben pedig néha a lábát, néha a karját nézi és nem tud betelni a gyönyörűségtől, amit ez az új mozgásforma élménye ad... :) Hát én sem tudok betelni vele... :))
2011. február 22., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése