Az estéket nagyon szeretem. :) A forgatókönyv szinte minden alkalommal ugyanaz, mégsem unalmas és monoton, inkább vicces, hogy tudom, mi fog történni a következő pillanatban... Ráadásul van néhány pillanat, ami különösen kedves nekem. Az egyik, amikor Leó és Laci a szőnyegen viháncolnak. :) Leó mostanában azt élvezi legjobban, ha Lacira ráugrálhat... :) A másik, mikor Laci "Gyere Leó, menjünk engedjük meg a vizet a kádba!" felkiáltással távozik. Ekkor Leó odafut hozzám és megfogja a kezemet, menjek vele... majd gondol egyet, maradhatok, és elkezd integetve hátrálni. Ilyenkor annyira koncentrál az integetésre, hogy mindig figyelmeztetem, neki ne menjen az asztalnak. Ekkor egy-két "Bumm-bumm" kíséretében eljátssza, hogy nekimegy. Majd menetirányba fordulva elhagyja a nappalit. Én persze nem veszem le tekintetemet az ajtóról, mert tudom, hogy pár másodperc múlva megjelenik egy kis integető kéz könyöktől lefelé az ajtónyílásban. :) Majd kisvártatva hallom, ahogy engedi a vizet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése