Nem tudom nem észrevenni, micsoda változáson megy keresztül Leó. A külseje kimondottan csibész nagyfiús lett, mióta levágtuk a haját, ma éjszakára egy 6-os pelenkát adtam rá, mert az utóbbi időben mindennaposak voltak a balesetek, illetve ma a játszón remekül eljátszott egy 3 éves kisfiúval és ránézésre nem lehetett megmondani melyikőjük az idősebb... Na de nem a külsejéről akarok írni most, hanem ami benne (meg bennem) végbemegy/ment. Az utóbbi időben rengeteget önállósodott, függetlenedett. Új szokásokat alakít ki például az elalvásban. Eddig csak cicin tudott elaludni. Most először választja szét az összebújós lecsendesítő cicit és az elalvást. Az előző után kimászik az ölemből, megfogja a kezem és bemegyünk az ágyba, ahol megvárja, hogy betakargatom, majd újra cici, de ez már kimondottan csak az összebújást szolgálja, majd fészkelődik egyet-kettőt és egyenletesen szuszogva alszik. Másik újdonság, hogy képes az akaratával szembeni tiltásnak engedelmeskedni... Ezen azt értem, hogy ha valamit nagyon akar, de nem engedem, annak ellenére nem csinálja már, hogy lehetősége lenne rá, csupán a tiltó szó fékezi... Olyan édes ilyenkor szegénykém elkezd nyüszíteni, mint aki fizikai fájdalmat él át. Persze ilyen akaraterő mellett, ezen nem is csodálkozom... :)) Na és ahogyan játszik... A szerepjátékokat már régóta játssza, mostanában viszont azt vettem észre, hogy bizonyos (a külső szemlélő számára is felismerhető, de nem érthető) szabályok mentén alakítja kis fantáziajátékait és remekül "önszórakoztat", közben pedig énekel, halandzsázik és nagyon belemerül... :)
Amit pedig én érzek, hogy nincs már babám, van egy Kisfiam... :)) Úgy érzem, hamarosan lezárul egy szakasz. Talán az fogja feltenni a pontot az I-re, ha majd már beszélni is fog, nem tudom... De tegnap talán először Laci mellé ültem a kocsiban és hátranézve egy kisgyereket láttam. Olyan jó volt így kicsit már kívülről gyönyörködni benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése