2010. augusztus 16., hétfő

Matrica

Az elnevezés nagyon találó, Kingától loptam (remélem nem bánod, hogy átvettem). Nálunk ez annyit jelent, hogy Leó megkezdte matrica-korszakát. Eddig árnyékként követett, most fogja a kezem. Akkor is, ha én megyek valahová, de akkor is, ha Ő menne, de egem húz hozzá. Ha a kezem épp tele van, hát az egyik lábamba csimpaszkodva jön mellettem. Kevés, ha együtt játszunk, közben is az ölembe akar ülni, együtt fogjuk meg a fakanalat, a kisautót, együtt vegyük le a polcról a könyvet, stb stb... :) ..és persze a fonákja is kezd megjelenni, néha eltol magától, kibontja magát az ölelésemből, majd miután engedem és lekerül a földre, szélesen mosolyog egyet, majd visszamászik az ölembe. :) Még szerencse, hogy kiköpött tankönyvi az eset, különben most kétségbeesnék és önmarcangolnék, vajon mit rontottam el... :))) Egyébként pedig mindezek ellenére, vagy éppen ezzel együtt, még talán soha ilyen közel nem éreztem magamhoz, ha épp teljes az összhang. mindketten eufóriában úszunk... :) ha meg nem kerek a világ, én tudom, hogy mindjárt jobb lesz, igyekszem úgy tenni, hogy Ő is tudja... :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése