Majdnem

Leó szeret hintázni, főleg ha közben együtt bohóckodunk, kitalálok mindenfélét, dobálom neki a pandát, Ő elkapja, majd ledobja, hogy koppanjon az orra, éneklünk, pörgünk, egyszóval jó móka. A minap is hintázott, de én lehuppantam mellé egy kicsit megpihenni, és belelapoztam egy könyvbe. Hallottam, hogy unatkozva nyöszörög, de gondoltam elnézelődik egy kicsit, ahogy szokott. Aztán a nyöszörgés erősödött, mire felnéztem a könyvből, a következőket láttam: A hinta kifordulva, Leó egyik lába az ég felé mered, a másik még épp a hintába akadva tartja, fejjel lefelé széttárt karokkal lóg... Hirtelen ledermedtem és kellet a másodperc tört része, hogy ráeszméljek, nem az esést látom, hanem az esés előtti másodperceket, így még volt időm utánakapni és kiemelni. Ő egy kicsit sírdogált, de amint fejjel felfelé került, megnyugodott. Nem úgy mint én, (még percekkel a történés után is remegtem... :) de gyorsan visszatettem a hintába, nehogy rossz emlékkel záródjon a kaland. Közben pedig rájöttem mi történt, sikerült kihúznia az egyik lábát, és kívülre tennie, amitől a hinta megfordult vele... Azóta felügyelet nélkül (ami szigorúan szemmel való követést jelent:) nem hintázik... :)