Változások...

Nagy munkálatok vették kezdetét lakásunkban a múlt héten. Helyet cserél a hálószoba és a gyerekszoba, illetve a fürdőszoba és az előtte lévő előszobarész megújul... Ez némi bonyodalmat és újragondolást okoz a kiholalszikezután témában, illetve beindított némi gyászmunkát a változásra érzékeny családtagok lelkében (LeómegÉn:).
Az eddigi felállás:
Hálószoba mostanság: Lehel, meg én, majd Leó éjszakai nyughelye volt.
Gyerekszoba: Leó nappali alvóhelye.
Szegénylaci Lehel születése óta szivacson alszik valamelyik tőlünk távol eső szobában attól függően, vannak-e vendégek minálunk...
Még jó, hogy ennyi szobánk van.
Jelenleg:
Hálószoba Leó kívánsága szerint bezöldült, átkerült oda az emeletes ágy, meg Lehel ágya nagyfiúsítva, ránézésre szuper kis gyerekszoba, remélem gazdáik aludni is fognak benne... mert egyelőre az éjszakai alvás a kiürített exgyerekszobában összetolt szivacsokon történik (Én és a gyerekek), mert ez a szoba várja a festését, a mostani tapéta leszedésével együtt... hogy aztán megújulva felnőttháló lehessen belőle. Laci így visszaköltözhet az ágyba, én meg a gyerekek igénye szerint költözöm esetleg a gyerekszobába szivacsra.
Szombaton elutazunk, a munkálatok oroszlánrésze akkor történik majd, hála némi nagyszülői segítségnek. Mire visszajövünk, remélhetőleg már az új felállás szerint folytatódhatnak a mindennapok.
Azért nekem hiányozni fog ez a régi gyerekszoba, a sárga fal, a cicás bordűr, amit még Noellel a pocakomban választottunk és festettünk együtt, ahol icipici Leót altattam, ahol Leóval együtt aludtam, ahol icipici Lehelt állva ringattam, miközben Leó a lábamra tekeredve a szőnyegen aludt el... és még sorolhatnám...

Megy a hajó a Dunán

A hajó sajnos nem a miénk... a Kiskapitány annál inkább. :)

Reggelizik a 17 hónapos... :)

Szalad az asztalhoz, amint neszét veszi a reggeli ígéretének... :) Lábujjhegyen pipiskedik, szélesen mosolyog. Egy heves és határozott mozdulattal letépi nyakából a partedlit. Két kis kezébe veszi a poharát (az a bizonyos klasszikus kávés üvegpohár, a legkisebb méret, Linda, itthon is találtunk!!!:) és máris szürcsöli a rízstejcsit. Miután megitta, mondanom sem kell, csöpp sem megy mellé, kér még, amit előbb a szájához emel, de csak az elővigyázatos édesanyja megtévesztésére, majd hirtelen a magasba emeli és az egész pohár tartalmát magára locsolja, mint a fürdőkádban szokta a műanyag poharakkal. Mondanom sem kell, csöpp sem marad benne... :) Aztán nekilát a reggelinek. A tányérján lévő kis kenyérkatonákról akkurátusan lenyalogatja a tonhalkrémet, s ha mind újra csupasz, kér még rájuk két-három kört. Míg Mamája újranyomja, addig Ő elmélázik az étkezőasztal melletti falon lévő van Gogh képen, majd visszatér a tányérhoz és megkeresi összeráncolt tekintettel az újra halkrémes tetőt kapott kenyérdarabkát. Szájához emeli, megfújja alaposan, majd újra csupaszra nyalja. Aztán mutatja, befejezte az étkezést, a tányért a személyzet édesanyja kezébe nyomja és távozik az asztaltól... :)
(Ha pedig Leó már nincs az asztalnál, természetesen az Ő székébe is beleül és megeszi a maradékot. Az sem zavarja, ha csak a morzsák között válogathat... :)

Tüzes videó

Erdei videó

A Csillagszeműről...

...akinek bársonyos lepkeszárny-finom a lelke... :)
Tegnap sétáltunk eső után, Leó nagyon fáradt volt, mert nem aludt délután és kicsit lemarad. Onnan kiabált előre, hogy talált egy csigát, ami már nem él. Mellettünk közben elsuhant egy ember, aki az orra alatt cinikusan mormolva fontosnak tartotta a tudtomra hozni, hogy bizony az a csiga élT, ("működött!"). Én meg jobbnak láttam nem reagálni Leónak, amíg a "Besúgó" hallótávolságon kívül nem került. bár ma már biztosan visszakiabálnék valami olyasmit, hogy gyorsan taposd agyon, ha még mozog...! :) Aztán persze megkérdeztem Leót, mi történt a csigával... Állítólag véletlenül rátaposott, megvizsgáltuk együtt, még mozgott és tényleg csak a házának a széle volt megtaposva (ha el akarta volna taposni, amit nem feltételezek, mert egy akkor nem szólt volna lelkesen, hogy itt egy csiga, kettő, akkor jobban célzott volna, három, ismerem a fiamat). Szegény Leó annyira nekikeseredett a csiga sorsán, hogy sírva kérdezte, hogy mi lesz vele, nem fog uyge meghalni... Szerencsére több csiga is volt ott, így biztosítottam, hogy a mamája biztosan beengedi a házába és ha összebújnak, el is férnek, míg rendbe jön a háza csigubigunak. :) Megnyugodott, de megkérte, Apának ne meséljük el az esetet... (Ez meg aztán különösen SZÉP szerintem... :)))

Csobánka

Rég tervezünk egy kirándulást, aminek ma neki is vágtunk, de mivel pontosan nem tudjuk a tanösvény helyét, ezért nagy valószínűséggel ma egy másik kiránduláson találtuk magunkat és nem a tervezetten... :) No de sebaj, Csobánka erdei ösvényei is csodaszépek, még ha kicsit kaptatósabbak is, mint amire készültünk. Csak mentünk, mentünk, majd letelepedtünk kekszezni, aztán visszafelé mentünk... :) de ahogy mondják, az Út maga a cél, így mindenféle hiányérzet nélkül ültünk végül vissza az autóba egy jó kis erdei túra után... :)))

Tűz, tűz!

Ma először jutott eszünkbe, hogy a parton tüzet rakjunk. Mondanom sem kell, nem csak a Kis Tűzoltónk élvezte. Olyan erejük van a Szimbólumoknak... Mind a négyünket a hatalmába kerített valami megmagyarázhatatlan béke, ahogyan hallgattuk a tűz ropogását és a hullámok hangját.

Magabiztos

-Leó, tudod, hogy merre van a Jobbra?
-Igen! Csak azt mondd meg, melyik a bal.
:)

Ő az...

...aki miatt én az éjjel nem aludtam... és ha ez az első éjjel lett volna... Úgy tűnik, a sajt korai volt. Egyik karja ekcémás, éjszakáink rémesek. Tegnap éjjel pedig annyira készen voltam, hogy fölébresztettem Lacit (aki a lakás másik végében vendégszobában alszik, hogy legalább Ő tudjon pihenni), csak azért, hogy ventillálhassak. Így történt, hogy járkáltam előtte körbe körbe, ölemben Lehellel, és ontottam magamból a dühöt, máskülönben szegény Lehel kapta volna a szidalmakat. De legalább ettől fölébredtem, az empátiám is visszatért és tudtuk folytatni az éjszakát ott, ahol abbahagytuk. Régen voltam ennyire kipurcanva. Ennek megfelelően a mai nap sem én nyertem a "legtürelmesebb anya"-díjat... Talán majd holnap... :)