Mami és a szigor

Úgy tűnik, családunkban én képviselem a "könyörtelen" határokat, amiket a józan ész diktál... :) Laci meg a lágyszívű papa, akit elragadnak az érzések és "azonnal mindent", amiben Leó örömét leli beszerez/ne... :))) A minap a Cinielben fagyiztunk, amit azért is szeretünk, mert míg mi kávézgatunk, Leó játszhat a kerthelyiségben lévő remek játékokkal, van csúszda, konyha, hinta, házikó. Ez utóbbi különösen tetszett Leónak. Mostanra olyan ügyes, hogy egyedül használja a minicsúszdát is, illetve a konyharészlegben is otthonosan mozog (a kiskancsót abban a szekrényben keresi, ahová utoljára tette, hisz ott a helye...:)) Szóval mi nyugodtan hátradőlve büszkén gyönyörködünk Csemeténkben... és akkor Laci lelkesen közli, vesz egy ilyen házikót Leónak. Lelki szemeim előtt felrémlett a nappalink, amit gyakorlatilag szinte így is ellepnek már a játékok, és valóban, a szőnyeg közepére még pont beférne egy ilyen házikó... :) Sikerült meggyőznöm, hogy szükségtelen, és nem a helyhiány a legfőbb érvem. :) De úgy szeretem, hogy iyen. Meg azt is, hogy meggyőzhető... :) Meg azt, hogy azért alapvető dolgokban egyetértünk. Szeretjük, hogy a nappali a játszótér, nem tudom elképzelni, hogy a gyerek(ek) egy külön szobában "eljátszódjanak", míg mi a felnőttek életterében "élünk". :)

Majdnem

Leó szeret hintázni, főleg ha közben együtt bohóckodunk, kitalálok mindenfélét, dobálom neki a pandát, Ő elkapja, majd ledobja, hogy koppanjon az orra, éneklünk, pörgünk, egyszóval jó móka. A minap is hintázott, de én lehuppantam mellé egy kicsit megpihenni, és belelapoztam egy könyvbe. Hallottam, hogy unatkozva nyöszörög, de gondoltam elnézelődik egy kicsit, ahogy szokott. Aztán a nyöszörgés erősödött, mire felnéztem a könyvből, a következőket láttam: A hinta kifordulva, Leó egyik lába az ég felé mered, a másik még épp a hintába akadva tartja, fejjel lefelé széttárt karokkal lóg... Hirtelen ledermedtem és kellet a másodperc tört része, hogy ráeszméljek, nem az esést látom, hanem az esés előtti másodperceket, így még volt időm utánakapni és kiemelni. Ő egy kicsit sírdogált, de amint fejjel felfelé került, megnyugodott. Nem úgy mint én, (még percekkel a történés után is remegtem... :) de gyorsan visszatettem a hintába, nehogy rossz emlékkel záródjon a kaland. Közben pedig rájöttem mi történt, sikerült kihúznia az egyik lábát, és kívülre tennie, amitől a hinta megfordult vele... Azóta felügyelet nélkül (ami szigorúan szemmel való követést jelent:) nem hintázik... :)

Végre

Talán születése óta most először mondhatjuk, hogy minden rendben Leóval, tökéletesen működik! :) Na nem, mintha eddig olyan nagy probléma lett volna, de most a szakemberek Budakalászon a kontroll alkalmával mindent rendben találtak, meg is dicsérték, mert a finommozgása nagyon ügyes. A lábacskáján ugyan még van egy kis kapaszkodó reflex, főleg, ha egyensúlyozik, de sokkal kevésbé, mint három hónapja. Illetve magabiztosan jár, mindkét kézzel ügyesen dolgozik, nincs aszimmetria, egyszóval minden ok, fejlesztésre nem szorul. Azért eljárok majd vele csoportozni, mert szerintem nagyon jót tesz neki, hogy hasonló korú gyerekekkel együtt ügyesedik. :) Meglátjuk. :)

Leó 16 hónapos

16 hónapja bújt ki a pocakomból picike újszülöttként. Ha most visszanézem azokat a képeket, már ott is annyira önmaga, annyira Leó. :) De most, így 16 hónaposan érzem először igazán, hogy nem baba már, hanem kisgyerek. Jó érzés, nehéz érzés, legalább olyannyira ambivalens vagyok, mint Ő, ezzel a változással kapcsolatban.
Mert amikor hozzámbújva szopizik, egy hatalmas babát látok a karomban, de amikor ellök magától, vagy csak figyelem, ahogyan tesz-vesz, magyaráz, szaladgál, énekel, háta mögött összetett kezekkel komor ábrázattal sétál, vagy épp elnyúl teljes hosszában az ágyon, egy kisfiút látok már. :) Mégis, ma először érezni is ezt érzem, KISFIÚ. Talán kezdem elengedni a babámat... :)))
Leó kisfiú 16 hónaposan:
Szociális dolgok: Szereti a gyerekeket és az öregeket! :) Nem idegen tőle, hogy idegen gyerekeket ölelgessen... még ha azok viszonzásul ütnek is... :( A játszótéren megölelt egy nála idősebb kisfiút, miután az bemutatta neki a mászókák használatának csínját-bínját... :) Nóriék esküvőjén egy öreg nénivel szemezett, aki kedvesen mosolygott rá, majd Leó odahúzta Papát egy előzőleg felfedezett rugós kutyához, megmozgatta és a nénire nézett és megmutatta neki a kutyát... :) Idegenekkel szemben óvatos, de érdeklődő, barátságos.
Beszéd: mama, nem, brümm, bumm, és az állathangok, a vau-vau jellegzetesen erős csücsörítéssel kísérve... :)
Mozgás: Szerintem már szalad is... :) itthon legalábbis. Tornyot épít, kupakot csavar le-föl. Lépcsőn fölfelé néhány fokot már egyedül is megy, többet nem hagytam, mert leesne... :)
Alvás: Éjszaka még mindig sokat szopizik, de legalább nappal is legény...:) Nem rendszeresen, de általában késő délelőtt és késő délután alszik egy keveset. (Ma semmit semmikor, de ez azért ritka)
Evés: Ami a fogára való, az jöhet, (kivéve ha nem). Kedvencek kedvtelési sorrendben: Cici, Kölesgolyó, Fruttapura, Mamirizottója, Rizs, Hús, Főzelék, Krumplipüré. Szájnyitogatása kiszámíthataln, van, hogy megmakacsolja magát, pl napok óta a vigantolt sem hagyja, hogy beadjam, pedig eddig magától tátotta a száját... (???)
Leóról szubjektív szülői szemmel: Annyira büszkék vagyunk Rá! Nagyon jólelkű, mosolygós, szeretnivaló tünemény! Újabban különösen szereti, ha különböző feladatokat adok neki, főleg, ha valami házimunkát... :) Kincs ez a gyerek! :)))

Matrica

Az elnevezés nagyon találó, Kingától loptam (remélem nem bánod, hogy átvettem). Nálunk ez annyit jelent, hogy Leó megkezdte matrica-korszakát. Eddig árnyékként követett, most fogja a kezem. Akkor is, ha én megyek valahová, de akkor is, ha Ő menne, de egem húz hozzá. Ha a kezem épp tele van, hát az egyik lábamba csimpaszkodva jön mellettem. Kevés, ha együtt játszunk, közben is az ölembe akar ülni, együtt fogjuk meg a fakanalat, a kisautót, együtt vegyük le a polcról a könyvet, stb stb... :) ..és persze a fonákja is kezd megjelenni, néha eltol magától, kibontja magát az ölelésemből, majd miután engedem és lekerül a földre, szélesen mosolyog egyet, majd visszamászik az ölembe. :) Még szerencse, hogy kiköpött tankönyvi az eset, különben most kétségbeesnék és önmarcangolnék, vajon mit rontottam el... :))) Egyébként pedig mindezek ellenére, vagy éppen ezzel együtt, még talán soha ilyen közel nem éreztem magamhoz, ha épp teljes az összhang. mindketten eufóriában úszunk... :) ha meg nem kerek a világ, én tudom, hogy mindjárt jobb lesz, igyekszem úgy tenni, hogy Ő is tudja... :)))

Nem, Nem Nem!

Leó második szava, rögtön a "mama" után a "nem". :) Mi más is lehetett volna... :) Néhány napja kezdte alkalmazni az eldöntendő kérdésekre válaszképpen az erőteljes fejrázást, amit olyan lelkesen űz, hogy néha az igent is jelenti. :) Tegnap pedig jött a "nem" is hozzá. Vegyes érzésekkel fogadtam, mert bár nagyon örülök neki, hogy egyre hatékonyabban kommunikál, de jól tudom, milyen nehéz korszak kezdődik most a 16. hónappal. Kicsit félek, kibírom-e, vagy még inkább, hogy bírok-e majd élő cáfolata lenni a kis lelkében dúló "rossz"-nak, de remélem menni fog. :)

A jövő...

Leó egyre ügyesebben mozog. Biztosan jár, akadályba ütközve szépen emeli a lábát, lépcsőn fölfelé kis segítséggel megy, a lefelé menet még nem megy, viszont a falramászásban meglepően ügyes volt (némi nagyapai háttérmunkával...:) Kicsit megborzongok, ha arra gondolok, hogy ez a jövő, én a játszótér széléről remegve figyelem majd, ahogyan akrobatamutatványokkal kápráztatja a lányokat... :)

Mininyaralás

A héten Dunaalmáson nyaraltunk néhány napot a kis "VV-vel" :) és szüleivel. Az idő nem mindig volt kegyes hozzánk, volt némi eső, kimaradtak a medencés programok, de mégis nagon jó volt egy kicsit máshol lenni, ráadásul remek társasággal... :))) Olyan jó volt látni együtt a gyerekeket. Az együttjátszás jelenleg még kimerül az egymás üldözésében, ha épp valamelyikük meglóg a mindkettejük által egyszerre kiszemelt játékkal. :) De elég jól összebarátkoztak, Virág még puszit adni is hajlandó volt Leónak, már ha Leó engedte volna... :)

Leó a hős

Úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül a hétvégi keresztelő háttértörténéseit és persze Leó hősiességét! :) Nos, sajnos nem sikerült eredeti elképzelésünket megvalósítani, miszerint itt Budapesten egy sokbarátos, nagycsaládos nagyszabású keresztelő-ünneplés megvalósítása. Helyette Pécs városában szűk családi körben, de kedvenc lelkészünk által "keresztelődött" Leó fiú. Péntek délután utaztunk, az út két és fél óra, Leó kivételes nyugalommal és derűvel viselte, bár egész álló nap nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Ennek ellenére, még a hosszúranyúlt este is remek hangulatban volt, képünk 9 óra után készült, de Ő még javában rollerezett, azaz rollereztette magát... :) Szombaton példásan viselkedett az étteremben, csak az etetőszéket szedte szét, vasárnap a visszaúton pedig szintén kisangyal volt. Élvezte az új környezetet, főleg Bendegúz társaságát, a nagyszülők kényeztetését. De azt is jó volt látni, hogy mennyire örült, mikor tegnap hazaértünk. :) Percekig keringett mosolyogva a lakásban, egyik kezében a régnemlátott pandával, másikban az oroszlánnal... :)

Ujvári Leó

"...annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben." Lassan két éve, hogy a szülinapomon tudomást szerezhettünk Leó jöveteléről. Aznap pedig ellátogattunk a Deák térre istentiszteletre, ahol ez az ige volt az igehirdetés témája. Szombaton pedig ugyanezt az igét hallhattuk Leó keresztelőjén.
Drága Leó! A név, amit választottunk számodra, már eddig is sok helyen szerepelt, bízunk benne, hogy ezután is bekerül majd ide-oda... :) De ami egészen biztos, hogy számon vagy tartva az Úristen mennyei névsorában is. Még olyan pici vagy, de máris olyan emberi volt, ahogy teli torokból tiltakoztál a keresztvíz ellen. Még jó, hogy ez az ajándék egy olyan áldás, ami akkor is a fejünkre száll, ha nem teszünk érte vagy épp teszünk ellene. Hasonló ahhoz a szeretethez, ahogyan Apa és én szeretünk Téged.