Jár, kis túlzással beszél, kristálytisztán énekel, kacarászik felhúzott orral és tündérpofival, szemébe lógó hajjal. Puszit ad. Nem is akár milyet! :) Először is koncentrál és mosolyogva kissé csücsörítve közelít, majd mikor már néhány másodperce pusziközelségben tartja a kis arcát, cuppant egy hallható és érezhető puszit... :) Bőszen osztogatja testvéreinek, babáinak, Apának és persze nekem. Ha pedig valamiét beütötte, jön, mutatja és hasonló arckifejezéssel, mint mikor Ő készül adni, várja a puszit... :) Ennivaló szőke kis falatka. Súlya 10 kiló fölött van éppen, haja egyre több és hosszabb, kissé hullámos szőke zuhatag, szeme gyönyörű meghatározhatatlan színű, valahol a szürke-zöld-világosbarna között félúton. :) Nagyon sokmindent ért már, és rengeteg mindent mond is magától, felismerhetően, sok dolgot pedig utánam mond. Nem tudom már felsorolni, mert annyi szót ismer, köztük bonyolultabbakat is, pl. helikopter ("opter"), papagáj. :) Ő az első gyerekünk, aki magára használja a "baba" szót. Kezdi összefűzni a szavakat, pl. "baba csat", ami annyit tesz, kéri a csatos dobozát, vagy hajgumiját. ...és igen, nagyon lányos, minden reggel elkéri a csatos dobozkáját, hogy kedvére átválogathassa, melyiket tegyük a hajába. Ha kezébe kerül egy ruhadarab, bájosan a nyaka köré tekeri és learatja a nézőközönség elismerő pillantásait szépségére vonatkozóan... :) Szeret babázni, ölelgeti puszilgatja, ringatja őket, szereti ha bevisszük és egymás mellé ültetjük a sátorban őket, megszámolja, majd megeteti-itatja valamennyit. :) Biztos sikere van a böngészőknek, persze csak labdán ülve az igazi (a sok labdán ülésnek meg is lett a gyümölcse, Kinga szerint nem kell szupináló cipő!!!),de bármely könyvet élvezettel lapozgatja, szereti a kiskonyhát és persze legozik kislegoval, mint a Fiúk... :) Sajnos kétszer volt már csúnya fülgyulladása és a doktornénik igazán ért a riogatáshoz, így mindkétszer antibiotikumot kapott szegény. Bízom benne, legközelebb lesz egy kicsivel több bátorságom és kihagyjuk az életünkből a gyógyszert. Bár a cicás doktorbácsink szerint ha az én nyugalmamnak ez az ára, hogy Lorin több antibiotikumot kap, hát legyen... :)
...és még valami. A kedvenc részem a napi rutinnak, amikor Lorint kiemelem este a kádból (még mindig a kiskádban fürdik:))) és felállítom a mosógép tetejére, hogy megtöröljem, Ő egy határozott mozdulattal maga elé rántja a zuhanyfüggönyt, hogy elbújjon. Nekem jó sokszor kell megkérdeznem, hol van, mire kikukucskál sandán a függöny mögül és ami ezután történik, az olyan édes... elengedi a függönyt és rám mutat a mutató ujjával meg is bökve a mellkasomat, közben pedig ellágyult hangon mondja: "Mama". Majd magára mutat, ujjával ugyanott megérinti saját mellkasát és egészen lehalkítja a hangját, ünnepélyes kinyilatkoztatással, megdicsőült arckifejezéssel súgja lehelet finoman: "Baba!". Édes drága öntudatra ébredt kicsi boldog leánykám! Nagyon szeretlek! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése