Kinyílt

Lehel néhány hete ismét döbbenetes változáson ment keresztül. Pontosabban egy hete, mióta Nóriéktól hazajöttünk... (Lehet, hogy Lily hatása... :)
Nagy a kontraszt azért is mert előtte nagyon beteg volt és ennek megfelelően még utána is sokáig nyűgös-sírós. Most viszont viruló jókedvű és csak kápráztat napról napra. Be nem áll a szája, leginkább a tudományait szereti prezentálni, "Nézd Mami, mit tudok!" és ugrál (jujdenagyoncuki), varázsol, vagy épp mikor mit talál ki. Meg állítólag repülni is tud... :) ""Behajlítom az egyik karom és úgy repülök... (mondja ezt Dunaalmáson) ...csak most nem tudom megmutatni, mert otthon az erkélyről szoktam, de itt nincs erkély." Olyan édes, ahogy a képzelet és a valóság összemosódik a kis fejében és a legnagyobb komolysággal adja elő a meséit. Leónál ilyen nem volt. Egyébként pedig újabban Maminak szólít, Lacit pedig Apinak, ahogy Leótól hallja, és ez olyan furcsa az Ő szájából. Megkezdődtek a félelmek is, gyakorlatilag mindentől fél, leginkább pedig a kígyótól. A repülőútról hallani sem akart, mert félt, hogy lepottyan. Itthon pedig százszor eljátszotta a repülőgépes élményeket (ahol egyébként tényleg félt felszállásnál és leszállásnál, de ezen kívül vígan "repkedett"), majd a végén behúzott nyakkal rám néz és így szól: "Én nagyon féltem." Ma pedig külön kérésére oviba megy Leóval, mert az ovis évzárón kiderült számára, hogy az óvodában van egy "játszótér" is (van udvara:)... :) Beviszem ma egy órára Leóhoz. :) Hjaj, nagyocska már a kicsike... :)