...és itt van Ő. A legnagyobb, akinek egy fogacskája kihullott már, de az óvodában még mindig nem tudják, mert titkolja ott valamiért, akiről az óvónők olyan jókat mondanak, hogy nagyfiúsan viselkedik, segít, igazi nagycsoportos, jó vele együtt lenni... Nem tudom, az én meglátásom szerint, legalábbis mikor én látom, mostanában azért nincs a legjobb formájában. Idegesítően nyávogva beszél sokszor és féltékeny. Most épp Lorinra. Lehelre lehetőleg rá se nézzen a Húga, csak őt figyelje... stb... Lehel nem játszhat itthon a játékaival, míg Ő az oviban kényszerül lenni, majd csak ha hazajön és megengedi neki... :) Mondogatja, hogy nagyon szereti Lorint és bújik hozzá és ölelgeti, aztán megnyalogatja a kezét, hogy Ő is legyen jó taknyos, ki ne maradjon a jóból... :(
Lám-lám, őt is megdolgozza még az új testvér, főleg, mert nem tudok mindhármukkal annyit játszani amennyit szeretnék. Főként, ha mind a három külön játszik... mert még kétfelé csak-csak, de három felé nem megy... :) Azt hiszem ráférne most Leóra néhány mamanap.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése