Égszín...

Mindegyikőjükről sokmindent szeretnék írni, kezdjük a Legkisebbel... :) Néha úgy el tudok keseredni, mert meginog mindenféle anyai ösztönöm, mert csak sír és sír és sír és én meg fáradt vagyok és azt merem érezni, hogy nem akarom hallgatni tovább a sírását, nem tudom tovább hallgatni. Mert semmit nem tehetek, ami segítene rajta. És ez nehéz. "Mert egy anya mindig tudja, mi a baja a gyerekének és egy anya mindig tud segíteni." Persze ez badarság, de olyan nehéz, hogy nem tudom sem az okát, sem a megoldást, csak azt tudom, hogy kibírom és ott vagyok vele. Sajnos sokszor van ilyen és ez kikezdi az önbizalmamat is. Különösen érzékeny vagyok mostanság a környezetem "jótékony" jelenlétére... Pl. amikor esti programra a Waldorf sulis szülőire magunkkal vittük Lorint, aki már nagyon fáradt volt és fél órája szakadatlanul sírt (itt kivételesen tudtam az okát) és én kinn sétáltam vele a folyosókon, odajött a takarítónő és próbált segíteni a maga módján. Megkérdezte Lorint éhes-e, majd szerinte igennel felelt az érintett, ami után kérte, etessem meg, a termet szívesen kinyitja nekünk... Vagy, amikor oltást kapott és nem tudtam megnyugtatni, a jelen levő egyik elsőgyerekes szülőpár szerint nem próbálkoztam elég sokféle módszerrel, végül jobbnak láttam sietősre fogni, bízva abban, hogy a kocsiban biztosan elalszik majd, és letettem, hogy Lehelt fölöltöztessem, kaptam egy csípős megjegyzést a hátam mögött, miszerint "az anyukát láthatóan nem zavarja, hogy sír a babája.". Na, ez egy kicsit már sok volt érzékeny lelkemnek... De komolyan elgondolkodtam rajta, valóban sikerült ennyire kioltanom magamból az anyai érzéseket? Vagy esetleg halláscsökkenésem van már a túl sok sírástól?
Szóval háborog a lelkem mostanában és vannak mélypontok... de aztán Lorin rámmosolyog, vagy játszunk együtt és ez olyan jó... vagy ha nehéz is a nap, de legkésőbb este, amikor álombacicizte magát és a mellkasomra teszem büfizni (bár ez igaziból csak alibi, mert sokkal tovább marad:), beszívom jó mélyen az illatát, az arcomat csiklandozza a pihe-puha hajacskája, érzem a meleg kis kezét a karomon, átölelem és hallgatom, ahogy szuszog (most éppen) szürcsög és becsukom a szemem és Jó. Nagyon szeretem.