Újszerű hétköznapok

Keddtől négyesben voltunk, a három gyerek, meg én. Nagyon izgultam, hogy fog menni főként az alvás, ami már kettővel sem volt egyszerű, de így utólag úgy látom, mindenki ügyesen megállta a helyét új szerepében... :)

Leó hihetetlen nagy változáson ment keresztül, vagy csak épp hipercukor formáját hozza, nem tudom, de nagyon jó nagytestvér. Úgy érzem, rá kifejezetten jó hatással van, hogy kevesebb időm-energiám van rá.

A két fiú együtt pedig jó kis páros, a legjobb játszótársai egymásnak, mióta pedig babázok mellettük, ha lehet, még szorosabb lett a kapcsolatuk.

Ami nehéz, az az éjszaka. Különösen, hogy betegek lettek, Leó kezdte torokfájás, taknyosság, hőemelkedés, Lehel folytatta ugyanezt, csak nála egy napig magas láz is volt, s most szegény Lorin zárja a sort egyelőre csak szürcsögve, reméljük láz nélkül. Pedig kétségbeesetten próbáltam mindent megtenni, hogy Lorint elkerülje a vírus, az éjszakai egyiktől a másikig rohangálás közben még felsőt váltottam és kezetmostam, de úgy tűnik, hiába... Úgy sajnálom szegény kis szürcsögő 11 napost, akinek az orrát kell már szívnom és csak reménykedhetem, hogy nem lesz rosszabb... Azért bizakodom, mert ügyesen szopizik, vér profi, pedig alig kap levegőt... Csöppentek az orrába anyatejet és tengeri sót, és bízom a legjobbakban. Ráadásul tudom, hogy ettől már csak könnyebb lesz, kezdésnek elég kemény volt a három beteg gyerek...