Érzelmek a tetőfokon...

Még emlékszem, Lehel születése utáni napokban, főként amikor hazajöttünk mennyire a mennyekben jártam, azaz csoszogtam a fáradtságtól... :) Igen, a hormonok. :) Most is érzem az eufóriát, boldogan gyönyörködöm a Lányunkban, olyan leírhatatlanul csodás és kivételes ez az újszülött kor és olyan gyorsan elszáll, nem győzöm beszippantani és elraktározni magamban minden másodpercét... és a mélységeket pedig Döncivel együtt élem meg, én is sírok, mert megszakad a szívem, csak magamhoz szorítom és peregnek le előttem a képek, amikor Ő volt az én újszülöttem, életünk első közös képei, emlékei... Mert ahogyan sejtettem, Őt viseli meg leginkább a "baba" érkezése. Már a kórházi napok alatt is nagyon haragudott rám, aztán amikor kiderült számára, hogy hazajövök, kicsit megenyhült, de aztán világossá vált az is, hogy bizony a baba is velünk marad és maminak most már nem Ő a babája, hanem ez a kis nyikorgó csomag, akinek első hangjára ugrik mami és hagyja őt és mindenkit faképnél...
Éjjel sokszor ébred és keservesen sír, ha épp nem Lorint szoptatom, szaladok hozzá és teszem amit szeretne... néha elég, ha a kezét megfogom, néha cicit kér. Sajnos valamelyik éjjel épp cicizés közben ébredt meg Lorin a másik szobában, így Lehelt felnyaláboltam és vittem át, hogy a legkisebbnek adjak cicit... Szegény Lehel érthetően annyira kiakadt, hogy háromnegyed óráig sírt Laci karjaiban... Ezért elhatároztam, hogy mégsem adok neki cicit, mert ez még rosszabb, hogy el kell vennem, mintha nem is adnék... Így jutottunk el tegnap éjjel odáig, hogy a sötét nappaliban zokogtunk mindketten a kanapén... Végül megadtam magam, mondtam neki, ha visszamegyünk az ágyba kap cicit ha neki ez ilyen fontos... meg azt is mondtam, hogy nagyon szeretnék neki adni, csak ha közben fölsír a baba, muszáj leszek elvenni tőle és a babának adni, mert Ő éhes és nem ehet még palacsintát... Nem bíztam benne, hogy megérti, amit mondok, de mikor visszaértünk az ágyba nem kért cicit, csak megfogta a kezem és álmában sem engedte el csak szorongatta erősen...