Lorin...

Minden részletében kislány. :) Még a keze is! :) A fiaink hatalmas férfikezei után mindig meglepődtem, mikor kislánykéz került a kezembe. Sose gondoltam volna, hogy nekünk is lesz... :) A pofija nagyon karakteres, tegnap a szemembe nézett és mosolygott ez a Tündérkislány... Nagy zsivány lesz, már most látom! Sok tekintetben Leóra emlékeztet, érzékeny finom lélek Ő is, bújós és ragaszkodó, folyton ciciző, eddig csak rajtam alvó Kisember. Nagyon új még neki ez a világ, mindenen meglepődik, a saját kezén is, vagy, hogy folyik a szájába a tej... Úgy szeretem újra átélni ezt a csodát! :) A hasfájásról, a kialvatlanságról és a Fiúk nehezen viselhető hiányáról majd máskor... :) Most csak annyit, hogy mindenki remekül állja a sarat, remélhetőleg egy napunk van már csak hátra a kórházban, aztán kezdődhet nagycsaládos életünk! :)