Utolsó... avagy az idei nyár emlékére :)

Múlthéten csütörtökön voltam a gyerekekkel utoljára hármasban délelőtt, s ennek valamiért végig tudatában is voltam a nap folyamán... :) Azóta már megkezdődött az ovi, illetve hirtelen nagyon ősz lett, mert Lehel is én is betegeskedünk kissé... Az utolsó közös napunk viszont szinte ünnepien telt, a gyerekek irtó helyesek voltak, nem tudtam betelni velük, közben magamban pedig elgyászoltam a hármasunkat és a gondtalan szabad nyári napjainkat...
(Az Ő ünnepi hangulatukat pedig az fokozta, hogy délelőtt belebotlottunk egy légkalapácsba, amit váltakozva befogott füllel és nyitott szájjal néztek hosszúúúú percekig... :) Én meg épp Lacinak továbbítottam a képet, mikor egy idős néni rám szólt, megsajnálva szegény gyerekeimet, akiket gondatlan anyjuk a halláscsökkenés veszélyének tesz ki, csak mert épp a telefonját nyomkodja, hogy "nem lehetne máshol megállnunk, ez szegényeknek olyan hangos"... Haha, gondoltam, a szegény az én vagyok, meg a lányom a pocakban... majd megnyugtattam, hogy a fiúk kedvéért állunk itt... :)
A bal felső kisképen a hazatértünk után megkezdett darus munkálatok láthatóak (kissé sötéten). A bal alsó sarokban Leókám valószínűleg épp rekordot döntött, ugyanis miután megismertettem a "rekord" szó fogalmával, kitalálta, hogy bójából még biztos senki nem épített tornyot, így Ő most rekordot fog dönteni... Mellette egy délutáni alvás alkalmával arcába nyomódott keze látható, illetve eggyel arrébb a fatalpfás vasúti pálya... fent pedig néhány játszóterezés...
Köszönöm a nyarat is Csillagok! :)