Naphosszat csúszdázunk, kacsákat etetünk, vizezünk, majszolunk a parkban, csimpaszkodunk, majd ugrunk...
...és amikor már épp ellaposodna a történet, jön egy méhecske és megcsípi Leó kis kalimpáló kezét, vagy dobpergésre leszünk figyelmesek és Habsburg Ottó temetési menete keresztezi utunkat, avagy vacsoránkat a szállodai tűzriadó szakítja félbe és rohanunk lefelé a csigalépcsőn a hatodikról én Leóval, Laci a laptoppal a nyakában... Lassan véget ér ez a nap is, Leó már tíz óta szuszog az ágyon, Laci a padlón, én a gép előtt... :) Minden és mindenki sértetlen (leszámítva a kis kezeket)...







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése