Szombaton 6 kerek órát töltöttünk Lacival kettesben, kifogástalan ebédet ettünk, majd hátradőlve beszélgettünk... remek filmet láttunk a moziban, jót sétáltunk a belvárosban és sok jegeskávét ittunk, töltődtünk, töltődtünk, töltődtünk... :) Ezalatt Leó délutáni alvásból ébredve szüleim szórakoztatását és kényeztetését élvezhette odahaza. Nem mondom, hogy nem izgultam, ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú ideig nélkülözzük egymást Leóval. :) Hazafelé már mindkettőnknek nagyon hiányzott a hátsóülésről ez a Kisklambó... :) Kíváncsi voltam, hogy fogad majd, vajon elmosolyodik-e, ha meglát, vagy ignorál, büntet-e, vagy megölel... Mosolygott, bújt, az este folyamán pedig többször ölelgetett végig minden jelenlévő felnőttet, főleg engem és Lacit persze. Jókedvű volt, mi pedig olvadoztunk és így már teljes volt a boldogság!
Kis adalék, hogy míg távol voltunk, játékban "elment" az összes sakkfigura egyesével a lakás távoli pontjába és Nagymamának kellett visszahoznia őket. Tegnap pedig velem legózott, miközben a tűzoltóbácsis legofigura (akivel egyébként én voltam de Leó átvette) is több ízben "elment" és "vi", azaz visszajött, majd ragaszkodott hozzá Leó, hogy délután vele is aludjon... :) Erre a pszichológus azt mondja "szép", mamiként meg büszkén és megkönnyebbülve örvendezem... :D
A képhez hozzátartozik, hogy próbaként van León alsónadrág. Bármennyire is tetszett neki és értett is egyet a wc-re menés nagyszerűségével, egyelőre marad a pelenka. :)
VálaszTörlés