Az első este, mikor Leót nem én altatom. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mikor Apát kért az elalváshoz (helyesebben Apit, ami a Mami és az Apa összevonása lehet... :) De kijöttem és átengedtem a terepet Lacinak. Általában nehezen élem meg a változásokat, de ez most valahogy más. Olyan ünnepélyesen hátborzongató érzés... :) Valami újnak a kezdete... és ez Jó. :)
Egyébként pedig megkezdődött a nagy visszaszámlálás, az elmúlt nehéz egy hét meghozta "gyümölcsét", Leó 17. fogacskájának elülső fele áttört. Maradt még három hátra. :) Fél lábon is... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése