Tejecske

Mérföldkőnek érzem Leó evészetében, hogy tegnap óta teljesen magától kóstolgatja a tejet, közben pedig "Fi-Fi!", illetve "Mé-mé!" szavakat hallat, ami annyit tesz, finom és kérek még. :) Aki Leót ismeri, tudja, hogy semmilyen ételt nem kell tiltani tőle, mert az ételekkel kapcsolatban finoman szólva nem az a felfedező kíváncsi típus. Van néhány megszokott szín, íz és állag, amiket hajlandó némi noszogatásra elfogyasztani, de hogy valami mást megkóstoljon, az ki van zárva. Így fordulhat elő, hogy nap mint nap tejet iszom, de még soha nem jutott eszébe kérni belőle. Tegnap viszont kért. Mivel müzlit ettem, kanállal kapott belőle, öt-hat kanállal jóízűen elszürcsölgetett, majd nem kért többet. Ma pedig pohárból itta, apránként, úgy fél pohárral fogyott... :) mintha csak a WHO ajánlását olvasta volna a tehéntej bevezetésének időpontjáról és módjáról... (arról persze nem Ő tehet, hogy nem teljes tejet, csak másfeleset kapott...) és akkor itt újra elgondolkodtam azon, mennyire jól működik ez a gyerek evés terén és mennyire meg lehet(ne) bíznom az ízlésében és a választásaiban és a kívánt mennyiségeiben.