Örömmel jelentem, Leó lentebb említett félelme jelentősen csökkent, úgy tűnik visszakaptuk bátor Oroszlánunkat. :) Az elmúlt héten megint nagyon sokat ügyesedett a nagymozgása és számomra hajmeresztő dolgokat művel a játszótéren. Egyedül megy végig olyan helyeken, ahol más nála jóval nagyobb gyerek is csak szülő segítségével, mindenhová fölmászik, remekül egyensúlyozik, nagyon büszke vagyok rá, de kezdem úgy nézni a játszótéri ténykedéseit, mint kislánykoromban a filmek izgalmasabb jeleneteit, kezemmel eltakarom a szememet és az ujjaim közül kukucskálok. :) A pelenkázóasztalt és a mosógépet (ahol fürdés után "csomagoltuk be" egyelőre (vagy végleg?) mégis száműztük a napi rutinból, mert ezeket továbbra sem viseli jól. Viszont rájöttem, mi (is) lehetett a félelem kiváltó oka. A lépcsőházunkban a fordulóban lábmagasságban ablaküveg van, ahol télen virágok voltak, most tavasszal ezek eltűntek és Leó teljes testmagasságában látja maga alatt a két emelet mélységet. Nemrég fölszaladt a harmadikra és a fordulóban kinézve annyira megijedt, hogy rogyasztott térdel sírva fakadt és mozdulni sem mert... Gyorsan fölszaladtam érte és megnyugtattam, majd jól el is felejtettem az egészet. Ő úgy tűnik nem. Néhány napja minden alkalommal, mikor föl, vagy le megyünk, megkopogtatja az ablakot és elmondja, hogy nem lehet kiesni, mert jó kemény... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése