Minden tegnap este kezdődött... :) Leóval egymás mellett hasaltunk a szőnyegén, én olvastam, ő meg kicsit erőlködve nyögdécselt. Ránéztem, már a szőnyeg szélénél járt, hátrafelé kúszva. Csinált már ilyet, de ez most más volt. Látszott a szemén a "rájöttem hogyan kell, jé ez megy nekem!" felfedezés boldogsága! Karral kinyomta magát, miközben megemelte a fenekét is, majd karból hátranyomta magát. Minden tempó után fölnézett rám, én bíztattam és együtt örültünk a sikerének, meg persze én közben észrevétlen, elmorzsoltam egy-két könnycseppet is.. :) Közben már a piros szőnyegen araszolt. A parkettára érve sem tántorodott meg, folytatta az utat, csak bekanyarodott, mert beakadt a papucsomba. Végül egy teljes kör megtétele után sírvafakadt. Talán elfáradt, talán megijedt, mert rájött, hogy frissen szerzett tudása épp eltávolította tőlem... Gyorsan fölkaptam, megvígasztaltam.. :) Ma délelőtt már a kamera is készenlétben volt, így készült a videó, ami sajna rövid, mert nem enged hosszabbat a rendszer.
2009. október 24., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése