Okosodik

Leó rengeteget fejlődött az elmúlt napokban. Szeret és tud már együtt nevetni velünk! :) De nem csak úgy, hogy a mi nevetésünkbe kapcsolódik be, hanem Ő is kezdeményezi azt... A minap csuklottam, amit nagyon viccesnek talált. Aztán elkezdtem szoptatni, de temészetesen tovább csuklottam, Ő tovább nevetett rajta és én sem bírtam ki nevetés nélkül, majd együtt nevettünk harsányan minden egyes csuklás után. Aztán mikor én már nem nevettem, Ő sem gurgulázott olyan nagyon... :)
A másik jel, a tárgyállandóság fejlődése, keresi a letakart testrészeimet, illetve néha játszik azzal, hogy a takaróval eltakarja az arcát, majd lerántja a takarót és kacagva örül meg a Világnak.
Pár hete még azt gondoltam, hogy Leó életfilozófiája az "ami nem megy nem kell erőltetni", mert ha túl messzire került egy játék, egyszeri sikertelen elérési próbálkozás után kizökkenthetetlen nyugalommal nyúlt egy elérhető után. Ám mostanában úgy látom inkább a "többet ésszel mint anélkül" jegyében tevékenykedik, amikor a messzire került játékokat a közeliek segítségével pöcköli elérhető távolságba, vagy az alattuk lévő takarót húzva győzi le a távolságot... :)