Lorin kisasszony

...ahogy a szemét nézem, Leó jut eszembe róla, azt hiszem konokságért neki sem kell kétszer sorbaállnia... :) Meg azt is, hogy lesz még bajunk vele... Jaj de jó! :)))

Leó újra úszik...

Biztos minden ember életében eljön az az idő, amikor a gyereke valami olyat csinál, amit Ő maga nem tud... :) Nekünk 5 év kellett hozzá... :) (na úszni azért tudok, de gyorsúszni nem...) Idén nyáron újra beírattuk az intenzív úszásra, most egy hét telt el, közben új edzőhöz került, mert túl nagy volt a tudáskülönbség a csoportjukban, de legalább így ketten vannak csak egy csoportban... Sára néni pedig nagyon aranyos, vele is szerencsénk volt. :)
Hajrá Leó!

this moment

Így könnyű...

...ha van az embernek egy WC-t használó nagytestvére... :) Történt ugyanis, hogy a pelenkás Lehelünk, aki még akkor sem szól, ha már a pelusban a kaki és akinek még soha nem mondtam, hogy pisiljen-kakiljon máshová, mint a pelusba, tegnap Dunaalmáson pucéron szaladgált. Egyszer csak eltűnt, majd mikor újra előkerült, Laci megkérdezte, merre járt.. Mire Ő félválról odavetette, hogy hát pisilt, meg kezet mosott. Természetesen a WC-be, ezt onnan is tudhatjuk, hogy lehúzni nem tudta, mert nem érte el, (éppen hogy csak a fütyijével felérte valahogy a WC-t), így látszott benne a pisi... :) Még néhányszor eltűnt tegnap szintén a WC-re, amit szintén csak onnan tudunk, hogy a fél arca vizes volt, mert kézmosásnál a csapot is éppen hogy csak felérte, így összefröcskölte közben az arcát is... :) Édes drága Szívem, olyan természetes volt neki mindez, hogy nem érezte szükségét bejelenteni a "nagy" eseményt... :) Annyira Döncis ez az egész, olyan önálló ez a gyerek! (...) meg gyönyörű... :) és mivel ez szerintem mégsem kis dolog, így nem felejtem el megemlíteni ezen a helyen sem. :)

Jó reggelt Nyár!

Egy hete, hogy kezdetét vette nálunk a szezon, itthon vagyok a három gyerekkel hétköznap, hétvégén pedig családilag, vagy csak a fiúk Dunaalmáson nyaralunk! :) Dunaalmás... Hatalmas élmény nekünk a kert, a Fiúk egész nap kint játszanak, kalapáccsal szögelnek, ez már tavaly is a favorit volt, homokoznak, locsolnak, tüzet raknak, vagy oltanak, esznek-isznak, vagy épp medencéznek... S ha mindennek a végére érnek, kezdik előröl a tevékenységsort... :) Megunhatatlan... Mi felnőttek pedig élvezzük a gyönyörű kertet, a finom gyümölcsöket, a vaslapon sütött lazacot és a nagyszülőkkel együtt gyönyörködünk a srácokban. Ildi, Laci, ezúton is köszönjük... :)

this moment

A 3, a 6, meg a Tűz

Játék közben hallom a Fiúkat:
A hároméves: A tűz fából van...
Kontráz a hatéves: Dehogy, a tűz elektromos gázokból van...
Úgy szeretem csodálni az életkoruk lenyomatát a gondolkodásukban. :)

8 hónapos a Kékszemű

 

Van nekünk egy kék szemű, miféle szőke pici tündérünk! :) Még mindig nem szoktam meg a teregetőállványon a pici rózsaszín foltokat... :) Nagyon jó ez a lányos anyaság. Más dimenzió, belőlem egészen új színeket hoz elő és ez még csak a kezdet... De most róla akarok írni, erről a huncut szemű guruló kisgombócról... Babából kisgyerek lett... Ami miatt még nem egészen, az csak az, hogy még nem ül, ezért úgy fogjuk mint egy pici csecsemőt... (Egyik legkedvesebb képem, amikor reggel Laci karján a rózsaszín kiscsomaggal jelenik meg, a Kiscsomag pedig úgy gömbölyödik és bújik, mint aki a Világ legjobb helyét kapta volna meg és ahogy Laci tartja... :) De ezt leszámítva nagyonis nagyosodik már ez a Picike. 

Gurul. Szenvedélyesen, a mozgás öröméért, másrészt, hogy mindent elérjen és megrágjon, amit kiszemelt... Néhány cm-t kúszik is már, a hátrafelé tolatás régóta megy, de ő az első gyerekünk aki gurul és kúszni is próbàl. Nem tudom lesz-e belőle igazi kúszás, mert már a hasát is emelgeti, lassan négykézlábazik és akkor mászás lesz belőle... 

Zajkeltő. Élvezettel ütöget, kocogtat ráz, húzgál mindent, csak hogy zenei, vagy kevésbé zenei hangokat produkáljon. Szerencséjére az alsó szomszédunk nem költözött még be, így teljesen szabadon kibontakoztathatja művészetét a parkettán... :) újabban két kezében lévő dolgokat össze is üt, főként a duplo kockákat kedveli kocogtatni... :)  De bátran játszik a hangjával is, sikongat, brümmög, köhögve fújtat vagy inkább krákog, :) de van már "babababa" és "bebebebe" is bibi! :) ( A fiúk néha Énekesnőnek hívják a Művésznőt:)

...és hát 8 hónapos, így zokon veszi, ha kikerülök a látóteréből, ha csak ketten vagyunk, nem is tudom magára hagyni, mert keservesen zokogni kezd... Ha a Fiúk is vannak, sokkal jobb a helyzet, az Ő jelenlétük megnyugtatja... Egyébként minél többen vagyunk körülötte, annál jobban van. :) Kimondott idegenfélelem még nincs, csak hozzám ragaszkodik nagyon erősen. 

Evés. Gyenge kezdés után erős visszaesés jellemzi ezt a területet. :( kizárólag anyatejen tengeti napjait a kis éhezőművészem... Ez persze nem látszik rajta, derűs, nyugodt, jó húsban van ès kiváló egészségnek örvend, így nem esem kétségbe, majd ennek is eljön az ideje.

Olyan jó, hogy jött hozzánk ez a Minilány... Kicsit Leós, kicsit Leheles, nagyon Lorinos drága Kincs.

"Lehel megy az óvodába...

...lötyög a tej a hasába,
inc, finc, Lőrinc,
Te vagy oda kinn!" :)

...és tényleg. Az ovis évzárón Lehel megállapította, hogy az óvodának van egy játszótere (Ti. udvara), s ettől a pillanattól fogva igen belelkesedett, a következő héten pedig reggelente sírt, hogy Ő is akar Leóval óvodába menni. Így történt, hogy szerdán bevittem egy órára. :) Mikor odaértünk, persze bemenni már nem nagyon akart, erősen belém kapaszkodott. De aztán Leó észrevett minket és mint valami forgószél, már vitte is Lehelt mellőlem kézen fogva játszani, be a homokozóba, adta a kezébe a játékokat, így aztán Lehel hamar feloldódott. Szóltam neki, hogy kimegyek a kerítésen kívülre és a környéken sétálok, amíg kinn lesznek az udvaron, mikor bejönnek, itt leszek. Kintről persze le sem vettem a szemem róla, végig együtt játszottak Leóval, olyan jó volt látni... :) A hab a tortán, hogy benn aztán még ebédet is kapott, s bár csak a levesből evett, a krumplifőzeléket becsületesen végigülte, nem jött ki hozzám, pedig vadidegen gyerekekkel együtt ült az asztalnál. Marianna néni szerint vele könnyebb lesz, mint Leóval... :) Én nem akartam hiú ábrándokat kelteni, így nem bólogattam bőszen, csak megjegyeztem, hogy máshogy nehéz, de hihetetlen jelenség, biztosan nagy kedvencük lesz nekik is... :)
...ami pedig azt a bizonyos tejet illeti... :) Jó néhány korty csúszik még belőle ébredéskor. Nyilván, ha benn alszik majd az oviban, nem megyek majd be megszoptatni... :D

Bicó, bicó...

Lehel borult egyet a pótkerék miatt a biciklijével, mert rosszul került alá egy lejtő... :) Azóta a kis Mimóza überóvatos, azaz iszonyúúúú lassan közlekedik a biciklin. Lehet, hogy a lassú nem is a megfelelő szó, mert gyakorlatilag áll, vagy éppen hogy csak halad, azt is inkább csak ha tolom... :) és minden dilatációs résnél leszáll a bicikliről és felkiállt, hogy Lejtő?! Tegnap nehezen jutottunk így haza a játszóról, gondoltam közben motiválom egy kis dalocskával:
"Bicó, bicó szaladjál,
világ végin megálljál!"
Ő figyelmesen hallgatta, majd szigorú tekintettel rámszól:
"Mama, ilyen butaságokat ne mondjál!"