5 hónapos a Kisvirág

Egy kemény hét áll mögöttünk, bebizonyosodott, hogy Lorin sem bírja a tejfehérjét. De, hogy mennyire stramm csaj, az is bizonyítja, hogy a pocakfájás miatt nappal csak minimálisat aludt, éjszaka még így is csak kétszer-háromszor ébredt, igaz sírva, ami szintén nem szokása. Mostanra rendeződni látszik a helyzet, búcsút intek újra a kefireknek sajtoknak tejeknek jégkrémeknek... (Ez utóbbi annyira mélyen érintette egyébként a mindig velem rezdülő Leót, hogy bár amúgy emlegetni szokta a "következő gyerekünket", most kifejtette, ez olyan durva, hogy szerinte ne legyen már több gyerek itthon... :)
Lorin. Reggelente Lórika a papagáj, mert papagájként rikácsol hason, s ha megfordítom, széles mosollyal elégedetten rámmosolyog kissé hunyorogva a hirtelen fénytől... Kommunikációs céllal, vagy csak úgy önszórakoztatásként elkezdte a hangját próbálgatni ugyanis... Kedvencem, amikor csücsöríti a száját és úgy fújja ki a levegőt a bugyborékoló hanggal együtt... :) Ha ezt én produkálom neki, cinkos vigyorral az arcán azonnal Ő is megismétli... :) Érzékeny, mint Leó, de türelmes , mint Lehel. Nem csiklandós annyira, mint a fiúk, de a nyakát puszilgatva azért kaphatunk egy kis visszafogott jólnevelt kacagást. :) Figyel, fülel, fogdos, babrál, cukin néz, a testvéreire teli szájjal nevet. Kétfogú, szőkülő hajú, kékszemű, nyolc kilós csillagocska. Tele van a szívem Vele...
...és az öthónapos arcai...

Most már Lorin is eszkimó... :)

Itt az idő...

Változáson megyünk keresztül, amit leginkább a gyerekeken érzékelek. Lassan kiforrja magát az ötösünk. :) Lorin egyre huncutabb, már keres a szemével, ha csak úgy a szőnyegen játszik a fiúkkal és nem vagyok mellette. A fiúk pedig végre kezdenek újra jóban lenni. Tegnap már együtt oltották újra a tüzet. :) Lehel kicsi napsugaram pedig továbbra is családi Kincsünk. Minden bambaságával, nagyothallásával, nagy szívével, nagy hangjával, mackós lépteivel, lelkesedésével, azt kell hogy mondjam, tündököl ez a kisfiú. Lacival csak azt szoktuk mondani, hogy egy jelenség. Laci is nagy lépésre szánta el magát, bár apróság, de mégis a változás irányába hat, én pedig keresgélem a hangom, a stílusom, az otthonunk színét, ezerszer át meg át szűröm magamon a sok tapasztalást és külső hatást és próbálom megtalálni a sajátot. Hiába, a háromgyerekesség önbizalmat is ad. Tegnap megmosolyogtak minket a játszón, illetve volt, aki csak pislogott, mert Lorin nem aludt és csak a karomban nem sírt, én pedig zsonglőrködtem vele, míg közben hintáztattam, orrot fújtam, homokformát csináltam... :) Közben pedig olyanokon gondolkodom, hogyan lehetne kreatívabban, több játékkal, kevesebb daccal terelgetni a gyerekeket, hova lehetne a nap 24 órájába beilleszteni egy kis saját időt és mihez kezdjek vele, mi lesz az iskolaprojekttel... stb... A legjobb ezekben a kérdésekben, hogy ha nem is jutok előre, attól is változnak a dolgok, ha csak gondolkodom rajtuk. :)

Fogtündér(ek)

Négy hónaposan két szépséges fog tulajdonosa ez a kis Tündérlány. :) Lassan már két hete, hogy kibújtak, teljesen egyszerre és csak annyit vettem észre akkortájt, hogy kétszer ébredt éjszaka, meg néha harap cicizés közben/végén, amit a fiúk is csak kizárólag fogzásnál csináltak. Igazán stramm kislányunk van, remélem a többi fog sem szegi ennél jobban kedvét... :)
A dolog szépségét pedig tovább emeli, hogy közben Leó is növeszti a fogát, jobban mondva a fogait... Történt ugyanis, hogy vigantolt cseppentettem neki egyik este és az ölemben fekve nagyra tátotta a száját, hát mit látok, egy csont őrlőt szinte teljesen kibújva. Egy tejfoga hullott csak ki és két csontfoga van már... :) Azért fogorvosnak majd megmutatjuk, hátha rendet kell rakni a szájában. :)

Beszélőke

Végre Lehelről is "feljegyeznivalóm" van, mert olyan cukikat bír mondani! Beindult a kis beszélőkéje, mindent mond, minden szót ismer, (ki tudja mióta, viszont mostmár mi is felismerjük többnyire, ha mond valamit...:) Ma reggelinél elég elesetten ült a kis beteg, és a székére esett egy morzsa, amit természetesen föl akart törölni.
"-Mamaaaa, papíjtöjlőőt kéééjek!
-Leó, odaadnád Lehelnek a papírtörlőt?
Leó odacsúsztatja az asztalon a gurigát, Lehel próbálja letépni, de nem sikerül neki, majd így szól:
-Mama, nem udom, mejt nem udom.
-Lehel, miért nem tudod?
-Nem udom, mejt kicsi vagyok én."
és ahogy mondja, minden egyes szó előtt tart egy kis hatásszünetet, mert úgy koncentrál, hogy egymás mellé biggyessze a szavakat. :)
Kedvencem pedig természetesen, amikor odaszalad, átkarolja két kezével a lábamat és azt mondja: "Nagyon szejetem Á Mámmá!", vagy mostanában, amikor széttárt karokkal forog a saját tengelye körül és azt kiabálja közben, hogy "Fojgóajtó vagyok!" :)))
...és bár a témához csak lazábban kapcsolódik, de azok a híres nevezetes pillák... :)

"De jó lenne jónak lenni..."

Már épp nőtt a májam, hogy mennyivel jobban csinálom most, mint anno Lehel születésekor, s lám, alig van testvérféltékenység, meg, hogy León már "nem fog" az új gyerek, hiszen Ő már ezt megdolgozta Lehellel... Csak szegény Lehelnek nehéz... 

... és most tessék, itt a felismerés, Leó néhány hete teljesen kifordult magából és még nem merítettük ki a bugyrok mélyét... Minden kérésünkkel azonnal és hatalmas hangerővel szembeszegül, Lehelt szinte folyamatosan bosszantja, Lorinnal pedig mézesmázosan cukorfalat. Nem tudom, melyik idegestít a legjobban... Egyelőre nagyon résnyire nyílik csak hébe-hóba út hozzá, többnyire elszalasztom. Mert ilyenkor Lacival elkezdünk büntetni, ami nyilván olaj a tűzre, de nagyon nehez normál mederben tartani az eseményeket és a mi idegrendszerünk is rendesen meg van már tépázva... Tudom, hogy szükséges rossz az, ami most van, meg, hogy majd elmúlik és újraszületnek egymásnak a testvérek immár hármasban, csak erőt és türelmet és kötélidegzetet, de legfőképp pillanatról pillanatra megújuló szeretetet kell hozzá kérni...

4 hónaposból 3 :)

Nem is írtam a képek alá, melyik gyerek melyik, mert elég egyértelmű... :) Olyan nagyon különbözőek. :
(Utólag csak azt sajnálom, hogy Lorint nem vetkőztettem atlétára, hogy látszódjanak a kis hurkás karocskái, mert nem olyan, mint anno Lehelnek volt, sokkal lányosabbak ugyanis... :) De így legalább látszik, kik a tavaszi és ki az őszi gyerekünk...:)

4 hónapos

Négy hónapos lett a pici lány... :) Pontos méreteket majd beírom, meg teszek föl "szép" képet is, ez csak egy fránya mobil kép, ebédfőzés közben... :)
Továbbra is érzékeny, nagyon intenzíven figyelni tudó, sokat aludni akaró, de többnyire nem tudó, így nyűgösködő, kék szemű, mostmár megrövidített hajú (igen, levágtuk!:) csoda kis Kincs... és Ő sem tökéletes, csak, hogy legyen min aggódnom, meg, hogy vele is foglalkozzam sokat! :) A mozgásfejlődésével van egy kis gubanc, nem támaszt még mindig kellő képpen, illetve mindezt kissé aszimmetrikusan csinálja, így az egyik válla sokszor lenn marad, a feje félrebillen, az ellentétes láb jobban kinyújt... Viszont ha épp nem fáradt, jónéhány percig szinte tökéletes a tartás. Bár a képen ébredés után van, azért ott is látszik valamennyire a félrebillenő buksi. Rendületlenül hason van, és játszunk, ahogy Kinga mutatta... remélem segít.

Mondtam már...?

...hogy Lehel egy eszkimó? :)
...más magyarázatot nem látok arra ugyanis, hogy altatásnál miért bújik egészen közel és miért dörgöli össze az ő orrát az enyémmel... minden este... puszit viszont soha sem ad... :)

Leó fürdet, Lorin örül a változatosságnak... :)