"De jó lenne jónak lenni..."

Már épp nőtt a májam, hogy mennyivel jobban csinálom most, mint anno Lehel születésekor, s lám, alig van testvérféltékenység, meg, hogy León már "nem fog" az új gyerek, hiszen Ő már ezt megdolgozta Lehellel... Csak szegény Lehelnek nehéz... 

... és most tessék, itt a felismerés, Leó néhány hete teljesen kifordult magából és még nem merítettük ki a bugyrok mélyét... Minden kérésünkkel azonnal és hatalmas hangerővel szembeszegül, Lehelt szinte folyamatosan bosszantja, Lorinnal pedig mézesmázosan cukorfalat. Nem tudom, melyik idegestít a legjobban... Egyelőre nagyon résnyire nyílik csak hébe-hóba út hozzá, többnyire elszalasztom. Mert ilyenkor Lacival elkezdünk büntetni, ami nyilván olaj a tűzre, de nagyon nehez normál mederben tartani az eseményeket és a mi idegrendszerünk is rendesen meg van már tépázva... Tudom, hogy szükséges rossz az, ami most van, meg, hogy majd elmúlik és újraszületnek egymásnak a testvérek immár hármasban, csak erőt és türelmet és kötélidegzetet, de legfőképp pillanatról pillanatra megújuló szeretetet kell hozzá kérni...